2015. december 15., kedd

Blackbird Toplist ~ 2015

Bár a tavalyi sem volt gyenge, merem állítani hogy az idei, talán az évtized legerősebb éve volt a színtér lemezeit tekintve.
Rengeteg új zenekar mutatkozott be és sok krízis helyzetből kivergődő csapat mutatta meg, hogy még mindig képes újat mutatni.

1. Periphery - Juggernaut Alpha/Omega
Az előzetesek alapján nagyon vártam a hat fős Periphery dupla lemezét, már hónapokkal a megjelenés előtt. A 2012-ben megjelent This time it's Personal címet viselő kettes korong erős hiány érzetet hagyott maga után, de a az idei dupla lemez minden űrt kitöltött, sőt még újat is adott. A megjelenést követően heteken keresztül megállás nélkül hallgattam újra és újra. Minden alkalommal magával ragadott és földbe döngölt. Nem tudtam megunni a folyamot. 

2. Stories - The Youth to Become
A Stories már a Void EP óta a szívem csücske. Viszont amikor meghallottam az első új dalt a közeledő nagylemezről, teljesen ledöbbentem. Nem minden zenekarnak jön be az éles stílus váltás, de itt viszont nagyon betalált. Morgan rengeteget kísérletezett a hangjával, ami még jobb irányba vitte el az összképet. Sokszor meg le fog még pörögni a lejátszómban. 

3. Veil of Maya - Matriach
A Matriach az egyik legnagyobb idei félelmem volt, hiszen az énekes váltás gyakran végleg megöl egy zenekart. Bár némi reményt láttam, amikor Spence Sotelo neve feltűnt a felvételek során, nem nyugodtam meg egészen addig amíg nem hallottam a Mikasa című dalt. Az albumnak csak egyetlen hibája van. Túl rövid.

4. Tesseract - Polaris
Szomorú voltam amikor hallottam hogy Ashe O'Hara távozott a csapatból, mert hangja mindig magával ragadott. Ugyanakkor titkon örültem, mert Dan Tompkins a One című debütáló albumon magasra tette a lécet, így nem féltem a végeredménytől. Bár számomra az Altered State volt A LEMEZ, a Polaris nem okozott csalódást. Sőt. 


5. Intervals - The Shape of Colour
Aaron Marshall neve gyakorlatilag garancia a minőségi zenére. Ugyan Anup Sastry, Lukas Guyader és Mike Senesky távozott a zenekarból, Aaron visszatért a gyökerekhez és instrumentális projektként folytatta az Intervalst, ezzel újra belopva magát a régi rajongóinak a szívébe. Én ugyan sajnálom hogy Mike hangját nem hallhattam a lemezen, de azt hiszem, most mindkettőjüknek így a jobb.

6. Rest Among Ruins - Fuge
Ugyanis Mike az Intervalsból való távozását követően csatlakozott egy duóhoz, akikkel együtt működve megszülték az év legnagyobb megleptését. Hihetetlenül fogós dallamok, végtelenül szerethető refrének és roppantúl súlyos, kreatív zene. Maga a tökély. 

7. Petofi - Árnyunk Az Égbolt EP
Számomra az év hazai felfedezettje a nyíregyházi Petofi. Ugyan ez már a második kislemezük volt, én csak idén nyáron hallottam róluk először. Egyértelműen hiánypótló zenekarnak számítanak kis hazánkban. Az ember akaratlanul is náluk köt ki minden görbe estén és az ő dalaikat üvölti őszintén, tiszta szívből a barátaival az elhagyott utcákon. 


8. Northlane - Nod
Adrien Fitipadles távozása mélyen lesújtott. A srác egy igazi költő volt és olyan tököt adott a Northlane zenéjének, hogy az valami elképesztő. Hosszas keresgélés és számos meghallgatás után találtak rá Marcus Bridge-re. Nem mondom hogy általa jobb, vagy rosszabb irányba indultak el. A legjobb kifejezés az, hogy más.
Nem merném összehasonlítani a Node-ot az előző két nagylemezzel, amik számomra korszakalkotóak voltak. De minden tényező ellenére is, egy szerethető albumnak tartom. 


9. August Burns Red - Found in Faraway Places
Az August Burns Red valahogy mindig egy komisz zenekarnak számított az életemben. Imádom ahogy újra és újra szemtelenül, egyenesen humoros elemekkel bombázzák tele a dalaikat. Ugyan újat nem-igen mutatnak. Még mindig élvezettel hallgatom minden friss alkotásukat. 

10. Burning Down Alaska - Values & Virtues
A Burning Down Alaska csak néhány napja lépett be az életembe, teljesen véletlenül. Szerelem volt első hallásra. Mindenképp érdemes lesz őket figyelemmel kísérni, ugyanis azt hiszem remek vérfrissítést hoznak a szférába. 







K.E. Lenhárd