2015. augusztus 29., szombat

Dream of Insomnia ~ "Megjöttek a sátánisták"

Mielőtt Budapestre költöztem, sejtettem hogy ha egyszer feljutok a fővárosba, számtalan új magyar zenekart lesz lehetőségem megismerni, de azt nem hogy ilyen hihetetlenül sok az olyan tehetség, aki csak alig-alig jut el a célközönségéhez.
Az ilyenek közé tartoznak a mai vendégeim, a Dream of Insomnia zenekar tagjai is, akikről aligha nem soha nem hallottam volna ha egy kollégám nem ajánlja őket. Modern elemek, fülbemászó dallamok, végtelen kreativitás. De kik is ők valójában?

Üdvözöllek titeket srácok!
Épp hogy csak túl vagytok a hétvégi tehetségkutatós koncerten, hogy sikerült?

Lukács Máté: Nem nagyon motivált minket maga a tehetségkutató, sokkal inkább hogy felléphessünk. Én személy szerint sok mindent hallottam fellépés tekintetében a rocktogonról és érdekelt hogy milyen a hely. Egy hangulatos klub koncertet adtunk, ami ilyen helyeken sokkal inkább át van itatva örömzenével is. Sokkal kötetlenebb a hangulat. Amúgy az nyer aki több embert lehoz a koncertre, majd meglátjuk mi sült ki belőle.
Irinyi Attila:
Valóban nem az a tipik tehetségkutató volt ez a pénteki fellépés. Tényleg csak a zúzásról szólt, de azt csapattuk becsülettel. Megfelelt a hely, meg részemről ez egy kis nosztalgia is volt, mert anno ifjú szakközepesként sokat jártunk ide az osztálytársaimmal volt élet a helyben és ezt átélhettem a színpadon illetve előtte is. :D Szóval én nagyon élveztem az estét.

Múlt hétvégén pedig volt egy bulitok a Balatonnál, egy olyan közegben, ahol meglepő lehet egy ilyen zenekarral találkozni. Hogy sikerült a koncert?
Máté:
Szerintem az egész zenekar nevében mondhatom, hogy nagy izgalmakkal vártuk ezt a fellépést. Eddig csak klubkoncerteket adtunk. Annak meg van egy belső varázsa, mind hangzás mind közönség terén.
Ez egy nagyon színes fesztivál, ahol többségben vannak a mainstream, populáris zenék. kihívásnak éreztük, hogy ilyen közegben is felléphessünk. Be kell vallanunk nem mi voltunk a húzónevek a fesztiválon, nem erre a zenére specializálódott a fesztivál, de mivel hirdettük az eseményt (akár a helyi plakátokkal, facebook eseménnyel) így ránk találhattak azok akik a keményebb vonalat hallgatják zene terén. Csak pozitív reakciókat kaptunk a koncert után. Elsőnek kértek fel minket a színpad mellett közös fotózkodásra a hallgatóság és ez nagyon felszabadító volt. Érdekesség talán az volt, hogy amikor a back vocalokra került a sor a beállásnál, és nem a szép tiszta dallam világból jöttek a hangok (hörgés) akkor egy két nénike, bácsika felkapta a fejét. "wtf??? meg jöttek a sátánisták :D"

Valahogy sejtettem hogy lesz ilyen is. :)
De kanyarodjunk vissza egy picit a még távolabbi múltba. Egy viszonylag friss zenekar vagytok még. Ha jól tudom a csapat első pillanatairól Attila tudna a legtöbbet mesélni.

Attila: Egy gyerekkori barátommal csapattunk egy bandát,egész tehetséges srácokkal csak az volt a para hogy meló mellet nem tudtuk ezt ésszerűen ütemezni meg mivel autodidakta módon tanultunk a hangszerünkön döcögősek voltak a próbák meg a "szeretném" és nem az "akarom csinálni" volt, azt a lelkesedés elmúlt zenész társainkból, így hát ketten maradtunk az alap felállásból, volt egy két szám amit közösen tanulgattunk, írtunk meg terveztünk egy másik bandát tanulva hibáinkból, de a belefektetett energia egyre kevesebb lett,közbe szólt a valóság így hát egyedül maradtam az álmaimmal. Így jutottam el arra a pontra hogy feladjak egy hirdetést egy zenész kereső portálon amin Máté kb. előttem fél órával szinte ugyanazzal a szöveg környezettel keresett bandát, vicces, na de felkerestük egymást és meg is volt a két alapító tag. Aztán egy további hirdetés által találkoztunk Janival, ő is tudott azonosulni a már kettőnk elképzelésével és ő lett a harmadik alapító tag, már az elején megdumáltuk hogy közösen döntünk szinte mindenről és megalkottuk a demokráciát. :D
Máté: Attilát nem ismételve, de kicsit a kezdetekről. Elengedhetetlen következmény, ha valaki hirdeti, hogy bandát alapítana, hogy a kezdeti felállás sokban nem a végleges. Nálunk is történtek tagcserék, a dobnál és az énekesnél. A dobnál viszonylag hamar rendeződtek a sorok, de az énekes keresés... kicsit nehézkes volt. Az első énekesünkkel csak pár hónapig tartott a kapcsolatunk (családi és elköltözési gondok)- utána fél évig kerestük az igazit ami mindannyiunknak megfelel és ez nehéz volt. Mindannyian szerintem legbelül maximalisták vagyunk, de olyan kiforratlan, olykor olykor tehetségtelen emberek jelentkeztek hozzánk, hogy kicsit visszavett a banda pörgéséből ezek a próbálkozások. Voltak olyanok akiket a nagy tv-s tehetségkutató baki összeállításaiban mutatnak. Nem érzékelték, hogy ezt nem kéne erőltetni. Voltak olyanok is akiknél éppen hogy rezgett a léc, és adtunk nekik több időt hogy hátha formálódik, és amikor nem segített az idő sem vagy feladták, vagy mi mondtuk meg nekik, hogy nem.
Kránicz Ricsi: Mikor az előző zenekarom Kaposáron feloszlott, igencsak hiányozni kezdett a zenélés. Miután felkerültem Pestre elkezdtem keresgélni, nézegetni a zenekaros hirdetéseket, így találtam meg a srácokat. Tekintve, hogy stíluspéldaként olyan bandák voltak feltüntetve akiket én is szeretek, hallgatok, felkeltették az érdeklődésemet, és felvettem velük a kapcsolatot.
Attila hirdetésére jelentkeztem, de aztán lecsapott rám Máté is: küldjek magamról hanganyagot, infót stb. Hamarosan össze is hoztunk egy "meghallgatást", ahol megismertem Gábort és Janit is. Maga a casting elég rendhagyóra sikerült: lementünk a próbaterembe, a srácok elkezdtek zúzni, én meg egy éppen kezünkbe került újság cikkeivel kezdtem el improvizálni, annak szövegeit énekelni. :D Aztán bekerültem.. Elkezdődött az összeszokás, a bandanév kiagyalása, számok írása közösen stb. Azóta már elég sok minden történt velünk, nemcsak zenésztársak, de barátok is lettünk.

Ha jól tudom többen is vagytok akik tanulták a zenét. Talán ebből adódik a makszimalizmus.
Máté: Én 10 éve gitározom lassan, 3-4 hónapig jártam az elején gitártanárhoz, a többi autodidakta módon folyt. Szeretnék azért mégjobban belefolyni a tanulásba, tervbe van véve, hogy a különböző speciális játéktechnikákat és elméleti anyagokat elsajátítsam. Van amit csak tanárok tudnak megtanítani és sokkal gyorsabb, mint egyedül kísérletezni. Sok előnnyel jár zeneírás és -értés tekintetében. A Gábor többet tud erről a részről beszélni, meg persze a többiek is. Részemről ennyi. :)
Skriba Gábor: Én az egész dobszakmát a hatvani zenesuliban kezdtem, egy évig nem is volt saját szerkóm. Az első órám egészen pontosan 2009 január 30-án volt, onnantól magával ragadott a zenélés varázsa. Már az elején a karcosabb dallamok felé húztam, akkoriban például nagyon rákattantam a System of a Down-ra, akik lemezeit most is előszeretettel hallgatom, de az alapokat nem lehetett elkerülni, így nekem is ugyanúgy meg kellett tanulnom játszani Sambát, Bossa Novát, Konga ritmusokat. Ezek az irányultságaim nem nagyon egyeztek a zeneiskola alapelveivel, de szerencsére egy nagyon rugalmas oktatóm volt, aki kivételt tett velem, és nem volt muszáj mondjuk vibrafonon játszanom, hanem ahelyett is a felszerelésen gyakorolhattam vagy épp pergőgyakorlatokat csináltam. 5 évig jártam ide, ezalatt játszottam kamarazenekarban, csináltunk mindenféle feldolgozásokat, és megtanultam, hogy a munkát nem lehet kispórolni a zenéből, és nem lehet nagy vonalakban eljátszani semmit.
Attila:  Nos oktatási szinten engem sem okosítottak így hát marad a youtube meg a guitarpro és ezt mind 21 évesen kezdem, kicsit meg késve bár de a már említett gyerekkori pajti hatására kezdtem el gitározni, amit egyébként egy pöpec kis hobbiként éltem meg, aztán eljött a pont amikor tudni akartam mit is fogok le és elmentem egy magán tanárhoz de sajna magán életi nehézségek miatt hanyagolnom kellett az órákat, de meg maradt a motiváció és a guitarpro. :D
Na de manapság nekem sem árt komolyabb játék technikákat elsajátítanom szóval vissza térek még az "iskola padba".
Ricsi: Nagyon sokáig autódidakta módon, magamtól kezdtem el otthon gyakorolgatni, a kedvenc számaimra énekelni, zuhany alatt üvöltözni stb. Valamikor gimi végén jött el az a pont, hogy rászántam magam egy énektanárra. Mivel később színészettel kezdtem el foglalkozni, megkönnyítette a dolgomat, hogy a főiskolán van hangképzés, magánének stb. Ez sokat segített.

Ha már így Gábor felhozta a Systemet, mostanában milyen zenekarok mozgatnak meg titeket? Kik motiválnak?
Tóth Jani:
A zenei ízlésünk szerte ágazik. Úgy indult el a zenekar, hogy minket az Avenged Sevenfold és a Bullet For My Valentine motivál a legjobban, amikor még Mátéval és Attilával voltunk hárman alapító tagok. De erre később a srácokkal rájöttünk, pár elkezdett szám után, hogy közel sincs így. Én egy kicsit kilógtam a sorból, régen hallgattam sokat ezeket a stílusú zenekarokat, de az ízlésem más tengerek felé evezett.
Engem leginkább az ütemezett vagy matek-metál szerű breakdown-ok, az alattomos vagy melankólikus dallamvilágok mozgattak meg a zenében, ha stílust kellene megneveznem, mondanám hogy progresszív-metál, a Djentet, a Deathcore-t és a Hardcore-t.
Példaként tudom felhozni a számomra legkedvesebb deathcore bandákat, a Thy Art Is Murder-t vagy az angol Nexilva csapatot, melyeknek a dallamvilága és a robbanás-szerű breakdown-jai fogtak meg.
Az elvileg progresszív metál alfaja, a Djent is sok variánsot nyitott meg számomra, hogy miként ötleteljek számírásnál. Itt leginkább az After The Burial motivált.
Attila: Volt ügyebár egy részleges válasz, valóban az Avenged Sevenfold meg a BFMV adta a lüktetést, megvan bennük az a zenei egyéniség ami példa értékű. Habár a banda tagjai által vagy haverok által szélesebb lett a perifériám és több olyan bandát is meg ismertem ami felpörget, például Bring Me The Horizon, Of Mice And Man, Parkway Drive stb. Ezen bandák dinamikája az ami manapság felpörget, habár a djent is szimpatikus már nem tikkelek 10 perc hallgatás után tőle, sőt van az az élethelyzet amikor rá állok, de még messz tály a technika tekintetében. :D
Máté: Örök kedvenc, akiket fiatal, siheder koromból hordozgatok mai napig, az a Korn, az az életérzés, a váltakozó érzelmi hullámok akár a zenében, akár a szövegben, a depresszív kicsit sötét zene, az olykor vidámnak tűnő gitárjátékok, effektek nagy elborulása. Az Avanged Sevenfold, a játéktechnika, a pörgés, az énekhang és a zenei rész összesimulása, a kreatív zene, a Bullet For My Valentine, Killswitch Engage, Trivium, Slikpnot, Stone Sour. Manapság előtérbe kerültek és nem a többi rovására, a kicsit darkosabb, progresszivebb zenék: Periphery, Veil of maya, Protest the hero. Magyarok közül régebben keveset hallgattam, ilyen volt a Road, Depresszió, de változik az ember és az ízlése azáltal hogy szélesíti a palettáját, mai kedvenc a Leander (kreatív melodikus, és brutális témák összemosása miatt).
Ricsi: Mivel a szüleim is szerencsére előszeretettel hallgattak metált és rockot kisebb koromban, hamar rákaptam én is az ízére. Eleinte a nagy öreg Metallica, Iron Maiden, Alice Cooper albumok szóltak itthon és a kocsiban... Aztán később jöttek a heavyk, majd a punkosabb vonal, aztán a numetál képviselőit kezdtem előszeretettel hallgatni mint pl.: Papa Roach, Linkin Park. Nagy kedvencem lett később a Slipknot, Korn, Ill Nino, majd bejött a képbe az In Flames, Bullet For My Valentine, Disturbed, Killswitch Engage, Mudvayne, és eljutottam a mai deathcore, hardcore és progresszív bandákig, akiket mostanában előszeretettel hallgatok, és akik most leginkább inspirálnak. Pl: Adept, After the Burial, Caliban, Miss May I, Motionless in White, The Devil Wears Prada, stb-stb, szerencsére elég vegyes és hosszú a lista.

A ti dalaitok saját elmondásotok szerint, milyen stílust képviselnek? Miről szólnak és hogy születnek ezek a nóták?
Máté: Általában Jani és én hozzuk a zenei alapokat. Janinak nagyon sok félig megírt alapja van, és ugyanennyi teljes szám. Kimazsolázzuk azokat az ötleteket amikben látunk valamiféle potenciált, a többit meg hátrébb soroljuk, hátha még kiforrhat az is. Guitarproban prezentáljuk mindig az alapokat. Amit a többség jó alapnak lát ahhoz elkezdünk jobban hozzányúlni. Jani az alapért felelős srác, én meg inkább finomítok. A Gábor saját dobtémát ír rá, amit mi is leokézunk. Otthon mindenki leül és megtanulja, közben folyamatosan jönnek az újítások, más lefogások és lassan kiforr a nóta. Az énekről Ricsi majd.
Ricsi: Mikor elkezdek dolgozni egy dalszövegen, olyan témához nyúlok, ami leginkább foglalkoztat , ösztönöz, zavar, életérzés, saját tapasztalat, vagy csak úgy az életről alkotott vélemény. Mindenki szembesül megküzdésre váró problémákkal, harcokkal, érzelmekkel, a számaink ezekről szólnak. Ezek a témák természetesen nem számítanak újdonságnak ebben a zenei stílusban, mi a magunk módján nyúlunk hozzájuk. Miután megszületik a dalszöveg, összeülünk a srácokkal, és közösen korrigáljuk, elemezzük, igazítjuk ahol kell. A zenei alap elkészülte után jönnek a simítások, összegyúrás. A dallamos tiszta-éneklős részek mellett bőven adunk teret a karcosabb, dühösebb hörgős részeknek is.

Van két magyar nyelvű számotok is. A jövőben inkább magyar vagy inkább angol nyelven terveztek?
Ricsi: Eleinte mindig magyarul születnek meg a dalszövegek, és ezekből készül általában egy angol fordítás Tóth Ákos cimboránk segédletével. Mikor ez kész, teszteljük, hogy magyarul, vagy angolul jön-e át jobban. Egyelőre maradunk ennél a vegyes verziónál: lesz olyan szám ami magyar, lesz ami angol. Szükségesek az igényes, magyar dalok szerintem, ha azt akarjuk, hogy itthon friss zenekarként könnyebben felfigyeljenek ránk, de néha be kell látni, hogy van, ami angolul jobban működik. Amúgy sem árt már most kicsit nyitni kifelé is...

Máté ha már ennyire elemedben vagy... :)
Nagy gitárguru hírében állsz. Mitől lesz szerinted valaki jó gitáros? Mi az amitől valakinek a stílusa egyedi lesz? Te is erre törekszel?

Máté: Kihazudta a gitárgurut? :D :D
Úgy vélem, hogy folyamatos tanulás és széles látókör, több műfaj sajátos gitárjátékát kell elsajátítani, hogy utána jobban kiforrjon az egyéni stílus. Nem szokatlan, hogy mondjuk jazz, blues, rockabillyhez hasonló gitár témákat emelnek be akár progresszívebb metálszólókba. Szerintem a sokrétűség, a több stílusban való jártasság az alapja, hogy valaki kialakítsa az egyéni stílust, és ez sok tanulással jár.... Én is és szerintem aki benne van ebben a szakmában mindenki erre törekszik, hogy ha hallgatnak egy számot és megszólal az a gitárjáték akkor egyből rámondhassák ez olyan mint... és ez nem a beképzeltség szintjén kell hogy mozogjon, de jólesik az embernek. Egy John Petrucci, egy Kirk Hammett, egy Synyster Gates, egy Slash (stb) ha megszólal rögtön le lehet vágni hogy ők játszanak, egyéni hangzás, egyéni beállítás, gitárjátékok.

Milyen terveitek vannak az év utolsó felére?
Máté:
Most akarunk stúdióba vonulni, egy, ahogy az idő engedi kettő számmal. Külön projektként kezeljük majd ezt a számot, aminek a címe Thalio és magyar lesz a dalszöveg. A szemet szemért elv után kapta a címét. Ricsi szavaival élve: a megalomániásokról szól a dalszöveg. Single számként akarjuk kidobni, külön borító... Sok új elemet is beleviszünk a számba, amit eddig nem nagyon hallott tőlünk a hallgatóság, darkosabb lesz. :)
Szeptember 21-én koncertet adunk azon a helyen ahol az első fellépésünket adtuk, ahol egy tehetségkutatót is megnyertünk egyúttal, ez a hely a WhiteFül, BME Vásárhelyi Pál kollégiumában.

Ha nem lennétek a zenekar tagjai, akkor miért ajánlanátok másoknak a Dream of Insomniát?
Máté: Mert bennünk van a potenciál és még sok mindent, sok érdekességet nem mutattunk meg magunkból és bizakodva mondhatom, hogy sok meglepő számmal fogunk előrukkolni, ami remélem az újdonság varázsával fog hatni. :)

Köszönöm szépen hogy itt voltatok. Öröm volt veletek beszélgetni. :D
Nagyon sok sikert kívánok nektek a jövőben. Úgy érzem még fognak hallani rólatok az olvasóim.


https://www.facebook.com/insomnia.dreamof



K.E. Lenhárd