2013. szeptember 12., csütörtök

Breszkovics Norbert ~ Epiphone Les Paul Studio/Squier Standard Telecaster/Line6 HD147/Maxon OD808 klón

Sziasztok!
Breszkovics Norbert vagyok, a pécsi Sirens Chant gitárosa, akit az a megtisztelő felkérés ért nemrégiben, hogy ha lenne hozzá kedvem, mutassam be az általam használt és szeretett hangszereimet ennek a blognak a hasábjain. Örömmel tettem eleget ennek a kérésnek, mivel jómagam is szeretek ilyesmiről olvasni, így hát szívesen osztom meg a saját tapasztalataimat Veletek, hátha szívesen olvassátok majd ti is a soraimat.
Először is a gitárommal (vagyis jelen pillanatban már gitárjaimmal) kezdeném a sort.
Az eddig használt gitárom egy 2003-as koreai gyártású Epiphone Les Paul Studio, melynek legfőbb jellemzői:
- mahagóni test
- mahagóni ragasztott nyak, rózsafa fogólappal, trapéz berakással
- EMG 81 hangszedő a hídnál, EMG 85 a nyaknál (Zakk Wylde szett)
- Tune-O-Matic rendszerű fix húrláb

Lényegében ’klasszikus’ LP hangja van, ezt is kerestem benne, amikor rá esett a választásom. A Studio széria egyik előnye (számomra), hogy valamivel keskenyebb a gitár teste, mint mondjuk egy Standard változaté, ami szerintem kényelmesebbé teszi a használatát, főleg ha hosszabb ideig lóg az ember nyakában. A vékonyabb testből következően a súlya is barátibb, ami szerintem a hangzásban nem igazán okoz különbséget, viszont tovább fokozza az előbb említett komfortérzetet. A gyári kidolgozása és felszereltsége is teljesen korrekt a kedvezőbb árfekvés ellenére is, viszont alkalmaztam rajta néhány átalakítást, amivel jobban megfelelt a személyes elvárásaimnak. Ebből leglényegesebb a gyári hangszedők lecserélése, így került bele a jelenleg is használt aktív EMG páros. Ez mindenképp jelentős változást hozott a gitár hangjában, sokkal tökösebb hangszer lett belőle. Ennek az elektronikája is meg lett kicsit bütykölve, az eredeti 9V helyett 18V-ot használ. Erről a módosításról az a szóbeszéd járja, hogy transzparensebbé, és kevésbé kompresszálttá teszi a hangzást, amely valóban megfigyelhető valamelyest, de szerintem nem olyan feltűnő, így enélkül is nyugodtan meg lehet lenni igazából. Ezen felül a szokásos 2 hangerő + 2 tone poti helyett az egyszerűségre törekedve 1 hangerő poti van most csak a gitárban, mivel a többi számomra felesleges volt az esetek 99%-ban. A hangszedőkön kívül nem régiben kapott egy új hidat, mely egy görgős Tune-O-Matic híd, szélesebb, rezonánsabb testtel. Nem tűnik jelentős dolognak, de feltűnően jót tett a hangkitartásnak, én magam is meglepődtem ennek a pozitív hatásáról. Ezen felül kapott még egy csont nyerget a nyak, valamint Schaller jellegű ’bepattintós’ rendszerre lett cserélve a hevederrögzítő. Utóbbi mindenképp javasolt szerintem, főleg ha mozgékonyabb az ember a színpadon, vagy akár a próbateremben. Sok kellemetlenségtől mentheti meg a gitárost és a gitárját…:]
A Les Paulok mellett régóta izgatta a fantáziámat a Telecasterek világa, melynek következtében nagy örömömre sikerült is nem rég szert tennem egy Squier Standard Telecasterre. Mivel viszonylag friss szerzemény, így egyelőre még csak barátozunk egymással, de szerelem lett első látásra-hallásra. A felszereltségét most nem részletezem, lényegében minden gyári még rajta azt leszámítva, hogy ő is megkapta a korábban említett Schaller hevederrögzítést, valamint jelenleg úton van valahol felém egy gyöngyház mintájú koptatólap is hozzá a jelenlegi fehér helyett.
Hangban nyilván teljesen más karakterű, mint az aktív humbuckeres LP, de épp ezért is szerettem volna egyet magamévá tenni, mert rengeteg új lehetőséget nyit meg előttem. És single coil ide vagy oda, egy higain erősítővel olyan dög jön belőle és úgy visít, hogy az embernek műsoros lesz a nadrágja tőle. Könnyen elképzelhető, hogy a jövőben ez lesz az első számú gitár, amit használni fogok, de mindenképp jól kiegészítik majd egymást az LP-vel egymás mellett.
Mindkét gitáromon Ernie Ball húrokat használok, mivel nekem ez jött be idáig a legjobban mind hangzásban, mind tartósság tekintetében. Standard C-re, illetve Drop A#-ra vagyok hangolva, ehhez pedig általában az Ernie Ball 11-54es Beefy szettjét, vagy a 12-56os Not Even Slinky-jét szoktam használni.
Az általam használt hangzás leglényegesebb (szerintem talán jelentősebb is, mint maga a gitár) pontja viszont az erősítő, mely esetemben egy Line6 HD147-et jelent. Ezt a típust már egy ideje nem gyártja a cég, de nagyon örülök, hogy büszke tulajdonosa lehetek egynek. A leglényegesebb műszaki paraméterei talán, hogy ez egy tranzisztoros 300 W-os sztereo erősítőfej, mely digitális modellezéssel dolgozik. Ennél jobban nem megyek most bele, a neten rengeteg infót, tesztet lehet róla olvasni. A lényeg, hogy rengeteg erősítőmodell, valamint ládamodell közül választhat az ember, melyek között szinte minden legendás nagyot meg lehet találni a Roland JC-120-tól kezdve a Marshall JCM800-on át a Peavey 5150-ig bezárólag. Nem állítom, hogy egy az egyben ezeknek a hangzását kapja az ember, de rengeteg jól használható hangzás van benne legyen szó akár csilingelő tisztáról, akár szőrös higain torzításról. Az erősítők mellett számtalan egyéb effektet is megtalálhatunk benne, különböző delayeket, reverbeket, chorust, compressort és egyebet, így a lehetőségek tárháza szinte a végtelenhez közelít. Épp ez volt az egyik legfőbb ok, amiért szert tettem erre a fejre, mivel lényegében minden szükségemnek eleget tesz. Az erősítőmodellek nagyon jól szólnak, és az effektek is jól használhatóak, így bármit, amire szükségem lehet, azt szinte megkapom tőle. És ehhez nem szükséges kisvasutat építenem az erősítő elé, és táncot járnom, amikor azonnal valami teljesen más beállításra van szükségem, hisz’ itt egyszer beállítok mindent, elmentem, és egy gombnyomásra betöltöm és azt kapom, amit szeretnék. Ennek a teljes kihasználásához viszont mindenképp nagy segítség, és igazából szükséges is a hozzá tartozó FBV Floorboard vezérlő, mellyel tényleg teljesen ki lehet használni az erősítő minden pozitív tulajdonságát élőben, akár próbán vagy koncertkörülmények között. Először ugyan csak egy FBV Express-em volt hozzá, mely egy 4-es lábkapcsoló (+ wah/vol pedál), de amikor lehetőségem lett rá, ezt lecseréltem az említett Floorboardra, amely mindenképp jó lépés volt. Ennek segítségével külön-külön tudom kapcsolni a különböző effekteket, valamint 4 helyett 36 mentett beállítás között váltogathatok.
A ládám egy 4x12-es Line6 láda, ’Custom Celestion’ hangszórókkal töltve, melyek hangkaraktere hasonló valamennyire a közismert V30-asokéhoz. Masszív, megbízható láda, szeretem.
Végül a hangzásom utolsó tényezője, mely a gitárom és az erősítő között helyezkedik el, az egy Maxon OD808 klón pedál, saját ’Sirens Scream’ designnal.:] Nagy kedvencem lett mióta megvan, és ha nem is ez befolyásolja leginkább a hangzásomat, mégis ad egy olyan pluszt hozzá, ami jó, hogy ott van.
Köszönöm, ha eljutottál idáig az olvasással!:] A száraz adatok helyett igyekeztem inkább a saját véleményemet, tapasztalataimat megosztani veletek, hátha érdekesebb lehet számotokra, vagy esetleg még hasznos is.
Ezen felül köszönöm szépen Lennek és a Blackbird Music Blognak a lehetőséget, hogy a virtuális oldalaira véshettem ezt a néhány sort! /m/

https://www.facebook.com/sirenschant?fref=ts



Len