2013. szeptember 25., szerda

Anafora ~ Két ajtó, Egy lámpás

A Keeper of Dreams feloszlása után a zenekar tagjai ugyan mind más zenei irányokba indultak el, fel-fel tűnnek még egymás projektjeiben, sőt Kiss Márton és Korb Tamás továbbra is együtt zenekaroznak.
Az Anafora már a Keeper idejében is működött, sőt KoD koncerteken volt Anafora blokk, így a szerencsésebbek élőben is hallhatták Korb Tomi agyszüleményeit.
Mikor olvastam hogy a lemez végre megjelenik, nem hittem a szememnek. Gyakorlatilag már 2009 óta készült az anyag. El sem tudom képzelni mekkora megkönnyebbülés lehetett végezni az a Két ajtó, Egy lámpás című koronggal.
Nos, lássuk milyen is a "progresszív poszt keresztény jazz metal".


Anafora - Két ajtó, Egy lámpás
45:00
2013. Szeptember 4.
Szerzői kiadás

1. Beléptetnek
2. hogy láss láss törvényt ég és föld között;
3. hogy magadba zuhanhass;
4. majd remélhesd
5. a végtelent mindenek mögött.

Korb Tamás - ének, gitár, basszusgitár, szintetizátor
Tóth Bálint - dob
Vendég: Károly Tamás - slide gitár


A fent említett stílusmegnevezés nem túlzó. Korb Tomi tényleg olyan mértékben arcátlanul tesz magasan minden stílushatárra, hogy azt még én is szégyellem.
Alapvetően egy nagyon lebegős, könnyed jazzes atmoszféra öleli körül a dalfolyamat. Zseniális témák, dallamok és ritmustörések vezetik az végig az embert az orránál fogva 45 percen keresztül, miközben egyetlen pillanatig sem érezzük hogy unalmas lenne a zene. Éppen amikor egy picit ellazulnánk, felkeveri az állóvizet néhány agresszívabb, "metálosabb" rész. 
Érezhető hogy Tomira annak idején nagyon erősen hatott az Opeth. Néha olyan érzésem is van, mint ha Opethet hallgatnék, de mégse mert nincs meg benne az a gonoszság. :)
Talán a számcímek alapján is érezhető, egy koncepciós albumról van szó. A dalok gyakorlatilag szinte egybe folynak. A lemez célja, egy utaztatás. Egy pszichedelikus, transzcendentális utazást szeretne nyújtani számunkra, ahol az emberi lét értelmét tárhatjuk fel saját magunk előtt. Ebből kifolyólag a szövegvilága is egy kicsit nehezebben értelmezhető. Kell néhány hallgatás hogy  igazán átérezzük a dolog lényegét.
Az hogy nehezen megérthető, viszont nem jelenti, hogy nehezen emészthető. Korbi hangja nagyon kellemes és szerethető. A dallamvilága pedig ellenállhatatlanul fülbemászó.
Progresszív... határozottan progresszív és technikás. A Keeper of Dreams-ben ugyan már feltűnt hogy a basszustémák nem egyszerűek, de azt nem gondoltam hogy Korbi ilyen hihetetlenül jó gitáros. Manapság sajnos ritkán hallani, hogy valaki ilyen szinten kihasználjon egy hangszert.
A remek gitárjáték mellett az említett érdekes ritmustörések és más érdekes megoldások tetszik igazán zseniálissá ezt a lemezt. Személyes kedvencem, az album egyetlen instrumentális dala, a "majd remélhesd". A keretes szerkezet és a vonós dallamok... csodálatos.
Hogy megérte-e 4 évig várni az albumra? Mindenképp. Hogy hajlandó vagyok-e Korbival együtt utazni? Igen. Hogy ti hajlandóak vagytok-e vele utazni, azt csak remélni tudom. :)

7,5/10

https://www.facebook.com/anaforaband



Len