2013. január 8., kedd

Kistópart utca

Az ország egyik legviccesebb zenekarnevével, szerintem a Kistópart Utca büszkélkedhet. :)
A srácok facebookját elnézve, az ember gyakran felhúzza a szemöldökét a vicces képek és megjegyzések láttán. Viszont a nemrégiben megjelent kislemezüket meghallgatva, azért hamar rájövünk, hogy annyira azért nem is komolytalanok a srácok. Gémes Norberttel beszélgettem.

Üdv a Blackbird Music Blogon!:) Egy alapvetően humoros zenekarnak ismertelek meg titeket és jót röhögtem a biográfián is, de fordítsuk kicsit komolyra. Hogy kezdődött ez az egész zenekarosdi?
Gémes N: Szerbusz, és ezúton köszöntöm az olvasókat is. Nos ilyen névvel valószínűleg nem egy thrash metál zenekart képzel el az ember, és mi tagadás, a biográfiánkban se hazudtoltuk meg magunkat. A történet még valamikor 2007-ben kezdődött, mikor is Zana Bence barátommal (dobok) kitaláltuk, hogy alkotni kellene valamit. Én eredetileg basszusgitáros lennék, de végül is a gitáros pozíciót vállaltam magamra. Neki akkoriban volt egy haldokló zenekara, a többi tagot onnan importáltuk, így aztán 2007 decemberében végre munkához is láthattunk.

Na igen a zenekar neve...
Gémes N: Éreztem, hogy nem ússzuk meg ezt a kérdést most se. :D Mikor már túl voltunk az első próbákon, akkor eljutottunk arra a pontra, hogy a formációnak kijárna már egy név. Elmentünk a közeli sörözőbe közösen, hogy majd némi szeszes ital társaságában elkereszteljük magunkat. Papírforma szerint jöttek a sablonosabbnál sablonosabb, rosszabbnál rosszabb ötletek. Az akkori basszusgitárosunk, Csillik Szabolcs volt az egyetlen, aki hallgatott, legalábbis amíg meg nem unta az egészet. Ekkor kihasznált egy lélegzetvételnyi szünetet, és csak annyit mondott: "Kistópart utca." Erre mi: "Miért?". A válasza: "Mert ott lakok.". Ez végül megtetszett nekünk, ebben maradtunk. Talán szokatlan a névválasztás, viszont nem tervezzük lecserélni, és a sablonos angol/latin/üzbég nevekkel megáldott zenekarok sorát gazdagítani. Az emberek megjegyzik a nevünk, még ha nem is tetszik nekik.

2007 se ma volt már, elég régi zenekarnak számítotok már. Terveztek valami igazán nagy megmozdulást a közeljövőben? Egy komoly nagylemez esetleg?
Gémes N: A zenekar első éveiben fektettük le annak a dolognak a körvonalait, amit ma az ember Kistópart utca néven hallhat. Az utóbbi időkben kezdtünk arra fókuszálni, hogy elhagyjuk szeretett városunk szűkebb környékét, és minél több emberhez eljuttassuk a zenénket. A tavalyi évünk mérlege megközelítőleg 30 koncert volt, különböző városokban, olyan nevekkel például, mint a Bloody Roots, a Cojones, a Just Four, vagy éppen a Horda. Idén a tavaly megkezdett utat szeretnénk folytatni, illetve szeretnénk elkészíteni a második kislemezünket. A nagylemez egy csábító gondolat, de egyenlőre nem tervezzük. Manapság jobban működik az a rendszer, hogy inkább sűrűbben kapjon 3-4 új dalt a közönség, ha pedig ingyen van, az csak előny.

A második kislemez is hasonló vonalat visz tovább mint az előző?
Gémes N: A dalokat már kiválogattuk, a munkát is elkezdtük. A második anyagunk sokkal nyersebb, sokkal agresszívabb dalokat fog majd tartalmazni. Az előzőnél egy picit meg akartuk mutatni, hogy a zenekar fő hatásai mellett fellelhetőek még egyebek, most viszont célzottan a kevésbé gondolkodtató, zsigeribb tételeket rögzítjük majd. Illetve lesz egy meglepetés dal a tervek szerint, egy feldolgozás. De többet nem mondhatok róla, különben a fejemet veszik a többiek.

Egyébként ez a trash-metal dolog eléggé vitatott és agyon csépelt a magyar zenei életben. Számotokra mit jelent?
Gémes N: Én úgy vélem, hogy ennek a műfajnak van vitathatatlan érdeme. Más, jelenleg futó műfajokhoz képest viszonylag kisebb a közönsége, de ugyanakkor stabilabb is. A magunkféle, lehangolt modern thrash szerintem kiállta az idő próbáját. Sohase volt akkora divat, mint manapság a metalcore, viszont épp emiatt kevésbé is hígult fel. Sokkal kevesebben űzik, sokkal kevésbé koptatták el az évek, és a változó igények. Elég csak a Sepultura Roots albumára, vagy a korai Soulfly korongokra, de akár az Ektomorf klasszikusabb darabjaira gondolni. Szerintem erre a zenére mindig lesz egy stabil igény. Ha mást nem, akkor elsősorban a nosztalgiázni vágyó korombeliek körében.

Na és erről szólnak a dalaitok is? Kondizás, nosztalgia? Vagy sokkal világrengetőbb témákat boncolgattok? :)
Gémes N: 
Azért nem, a metál mibenlétének boncolgatását én inkább meghagynám a tizenéves hajbandáknak. :D  A mi dalaink a társadalommal szembeni általános csalódottságunkat fejezi ki. Az emberek önzők, hamis normák szerint élnek, az igazi értékek mind üldözendőek. Kifordult a világ a sarkából. Mi nem lázadni, vagy lázítani akarunk. Nem mondjuk senkinek, hogy dobja meg a rohamrendőrt egy macskakővel, mert megint drágább lett a kenyér. Megtéríteni sem akarunk senkit. Mi csupán közöljük a tényeket, illetve az azok iránti ellenszenvünket vezetjük le a dalainkban. Nem akarunk mi filozófiai mélységekbe süllyedni, de úgy gondolom arra elég a munkásságunk, hogy pár gondolatcsírát elindítson az arra fogékony ember szürkeállományában.

Ezt pedig mind magyar nyelven mondjátok el a közönségnek.
Gémes N: Így van. Egyfelől ha már a világ legszebb, és egyik legnehezebb nyelvét beszéljük, akkor már miért ne használnánk? :D Másfelől a dalok így közérthetőbbek, nekünk is jobban tetszenek így. Ahogy észrevettük, a közönségnek is. Nagyon sok bandára jellemző az, hogy azért döntenek az angol nyelv mellett, mert a szöveggel akarnak a legkevésbé foglalkozni. Ennek a másik véglete pedig a bölcsészmagyar dialektus, avagy használjunk fel egy komplett nyelvtankönyvet arra, hogy a tőmondatokból egy korrekt hosszúságú nóta kerekedjen ki. Sok esetben ott sincs hangsúly a tényleges tartalmon, de legalább belemagyarázhat bárki bármit. :) Mi valahol félúton szeretnénk maradni.

Kanyarodjunk vissza kicsit a zenéhez. Mindig nagyon kíváncsi vagyok, hogy a zenekarok hogy írják a dalaikat.
Gémes N:
Általában én hozom a riffeket, a többit jammeléssel alakítjuk ki a végleges formára. De előfordult olyan is, hogy jammelésből született nóta, vagy itthon megírtam. Sőt, akad olyan is, ami több módosításon esett át az évek alatt, például a Tetszhalott. A mai zenekarok tekintélyes része különböző szoftvereket használ dalíráshoz. Bepötyögik szépen a mididobot, a tabulatúrát, aztán megtanulják. Szerintem akinek van füle hozzá, az kiérzi a zenében ezt a gépiességet, mi pedig ennél sokkal organikusabb valamit akarunk a hallgatóinknak adni. Kedves zenekarok: igenis tessék megfogni azt a hangszert, bezárkózni, és úgy gyártani a témákat! :D A szövegeket pár kivétellel Bence követte el, a maradékot pedig jómagam.

Ha már itt tartunk... mit gondolsz, a digitális kor mennyi előnyt és hátrányt adott a zenészeknek?
Gémes N: Ez egy igazán jó kérdés. Talán a legnagyobb előny az az, hogy manapság némi gyakorlattal bárki készíthet hallgatható demót, az ingyenes szoftverek között is akadnak teljesen jól használhatók. Az így elkészült anyagot sokkal egyszerűbb eljuttatni az emberekhez, rengeteg internetes médium van erre a célra. Hol van ez ahhoz képest, amikor még annak idején másolt kazettán terjedtek a garázsban felvett szerzemények, és ha valaki eljutott már valami alja stúdióbam az maga volt az isten? Viszont hátrányok is akadnak. Például az, hogy az emberek hozzászoktak az új évezred gumihangzásához. Annak idején a legkásásabb agyonmásolt szalagoknál se okozott gondot a rossz hangzás, ha megvolt a zenében a potenciál. Másrészt az internet generáció egyszerűen nem jár koncertekre. Ők beérik annyival, hogy ülnek szépen a híres videómegosztót bambulva, vagy épp töltik le a diszkográfiákat a torrentről, hogy aztán a lomtárban végezze az egész, mert a kalózpornónak kell a hely. A digitális világban mindent megszerezhet az ember kényelmesen, ingyen, még ha az nem is feltétlenül legális. Ez szerintem magával hozta a zene elértéktelenedését, akaratlanul is. Már nincs az, hogy két szál cigit adsz a Kázmérnak, mert annak a Józsi haverja le tudja neked másolni azt a Pokolgép albumot kazettára, ami neked hiányzik. Ha hallasz egy bandáról, és kíváncsi vagy rájuk, akkor nem kell elmenned a koncertjükre, egyszerűen csak rájuk keresel. Köszönöm szépen hogy itt voltál velem.

Örülök hogy végre kicsit mélyebben is megismerhettem a zenekart. Várjuk a kislemezt. :)
Gémes N: Részünkről a szerencse, és keményen rajta vagyunk az ügyön. :)

http://www.facebook.com/kistopartutca?fref=ts



Len