2012. november 20., kedd

Zenészvilág ~ főváros - nagyváros - kisváros

Talán még emlékeztek, hogy év elején készítettem egy interjút arról hogy mi is zajlik a zene világban. Ezt vonalat most folytatnám. Egy ideje motoszkál bennem hogy vajon számít-e hogy hol alapítok zenekart. Gondoltam megkérdezem Horváth Attilát(Reason), Pencs Tomit(Absent Distance) és Faragó Sztivit(Erózió) hogy mit gondolnak a témáról. :)

Ha az ember alapít egy zenekart, akkor nyilván nagyon fontos a próbaterem kérdése. Jó helyen legyen, jól fel legyen szerelve, biztonságos legyen. Ilyen téren szerintetek mi a különbség a három község típus között?
Attila: Kétségtelen tény, hogy a fővárosban többet zenéltem, mint vidéken, de még emlékszem a gyöngyösi garázsbanda-korszakra; a garázssori szomszédok biztosítéklekapcsolós kritikájára és a téli fagyoskodásokra. Minden olajradiátor és hősugárzó ellenére nem tudtunk 12 fok fölé fűteni. Itt Pesten évekig volt több zenekarral közösen bérelt próbatermünk is, de amik árban versenyképesek voltak, azokért messzire kellett menni. Jelenleg órabéres helyen próbálunk. Zavaró, hogy nem a saját cuccunk/hangzásunk van ott, és a kötöttség – hogy most 19:00-tól 21:00-ig próba van – sem mondható inspirálónak. Vaczó Gabi (Reason) is rendszeresen felteszi a „Ki a faszom dobolt itt?!”kérdést, miközben átállítgat minden csavart, ami csak van egy dobszerkón.
Tamás: Nehéz ezeket a dolgokat összehasonlítani, hiszen se fővárosi, se vidéki kisvárosi zenekarban nem játszottam még :) Így nem sok mindent tudok például a próbatermi viszonylatokról. A nagy számok törvénye alapján az ember azt mondaná, hogy Budapesten lehet a legtöbb lehetőség jó termet találni. Én azt mondom, hogy ha az ember akarja, akkor mindhárom helyen meg tudja oldani, hogy jó helyen és méltó körülmények között tudjon próbálni.
Sztivi: Sziasztok! Nos az én esetem érdekes, mivel 5éves zenei "pályafutásom" során jellemzően három helyen fordultam meg, Pécsett, Dunaújvárosban és Mohácson.  Mindhárom hely más és más, hatalmas különbségek tapasztalhatók. A kérdésedre válaszolva úgy gondolom hogy ebben a témában általánosítható recept nincs. A kisebb településeken/kisvárosokban jellemzően a zenekaroknak maguknak kell mindent előteremteniük ahhoz hogy meg tudjanak szólalni próbatermi körülmények között, ez sok esetben több éves folyamat. Dunaújvárosban jellemzően a zenekarok 90%-a garázslakó, a város egy kicsit félreesőbb területén található egy óriási garázssor, amin ha végigsétál az ember, nagy valószínűséggel fog hallani 1-2 de esetenként akár ennél több zenekart is zajongani. Felénk jellemző volt az hogy (ha idézhetek a BackUpSolution nevű újvárosi zenekartól) "szedett vedett cuccokon, hamisan de együtt". Mai napig sok olyan zenekar van a városban akik a szó szoros értelmében nulláról vagy még lejjebbről kezdték, de imádták amit csinálnak és ezáltal őszinte is maradt a zenéjük.
Pécsett azt tapasztaltam ezzel ellentétben hogy inkább mindenki felkeresi a berendezett próbatermeket és órabért vagy havi díjat fizet a próbálásért. Hatalmas ötletnek tartom ezt egyébként, nagyon zenekarbarát egy szolgáltatás, mivel sok kezdő zenekar ott van már a legelején meglőve hogy van gitár és egyéb, de erősítő, pláne énekcucc nincs, így megy az egy helyben toporgás. A még kisebb településeken, pl falvakban vagy községekben ahogy én tapasztaltam a családi házak pincéjében kivitekezhető a muzsikálás.

Minél kisebb településen élsz, annál kevesebb a zenész. Minél kevesebben vagytok annál jobban összetartok. Mennyire érzitek igaznak?
Attila: Az arányok szerintem ugyanazok. Ha egy faluban van 2 dobos, akkor ott van 4-5 zenekar. Pesten is így néz ki a dolog. Több dobos, de ők is teljesen le vannak kötve, gyakran 2-3 bandában is játszanak. A megfelelő zenészt itt is nagyítóval kell keresni. A Green Men nevű Type O’ Negative banda, amiben Atty Hickey –t alakítom például egy érdekes formáció, mert gyöngyösi, tatabányai, debreceni és budapesti tagokból áll. Rendszeres próbáról ez esetben nem beszélhetünk, de koncertek előtt 2-3 pesti próba még belefér. Akkor lesz jó egy zenekarnak, ha a barátságon felül a közös sikerek, célok és vágyak tartják össze a bandát, nem pedig a kényszer.
Tamás: Székesfehérváron mindig pezsgő zenei élet volt. Most is rengeteg zenekar van a városban, ezek közül rengeteg barátunk is van. Ilyen nagyon kemény összetartásról nem tudok a magam részéről beszámolni, de ha tudjuk, akkor természetesen segítjük egymást.
Sztivi: Érdekes kérdés, mert hála az égnek erre is és arra is láttam már példákat a három említett településen. Pécsett például annyi zenekar van, hogy évek múltán is összefuthat az ember olyan formációkkal, akikről még nem is hallott,pedig már jó ideje életben vannak. Inkább az azonos stílust művelők ismerik egymást. Ezzel ellentétben Dunaújvárosról azt lehet elmondani hogy mindenki ismeri az összes zenekart, ha más nem legalább "hallottam már róluk" szinten. Mohács környéke nem nagyon ontja magából a zenekarokat (tudomásom szerint), így klasszikus példa lehet arra hogy mindenki ismer mindenkit, gyakran ezek a bandák a stílusbeli különbözőség ellenére is csinálnak közös bulikat. Tehát összegezve válaszolva a kérdésedre, szerintem ez abszolúte így van, olyan ez akár egy 600fős iskola és egy 300fős iskolai közösség kohéziójának vizsgálata.

Van ellen példa is bőven. Nem egy nagyvárosból hallom, hogy nagyon megy a másik lehúzása. Egymáson taposva akarnak feljebb jutni, több kevesebb sikerrel. Nyilván ilyen tapasztalataitok is vannak.
Attila: Persze, van ilyen tapasztalat. Rutinosan próbáljuk kerülni az ilyen „lehetőségeket”. Mi a Reasonnel törekszünk szimbiózist kialakítani más zenekarokkal. Összehozni a közönségünket, megteremteni a szükséges technikát és igazságosan megosztozni az esetleges bevételen. Az Agregator és a Clue zenekarokkal meglehetősen szoros a viszony és azt hiszem, közös bulikból eddig mind profitáltunk. Ha valakinek a könyökét érezzük a hátunkban, attól gyorsan búcsút veszünk.
Tamás: Eddig még nem találkoztam ilyennel.
Sztivi: Ez már egy kényesebb témakör, mivel nyilván tapasztaltunk már mi is ilyet. A nagyobb városokra ezt igaznak találom, pontosabban van ilyen sajnos, gyakrabban mint egy kisebb településen, viszont nem saját bőrön tapasztaltunk, de van hogy egy szűkebb régióban pont ez okoz konkurálást, versengést. Olyan hihetetlenül nagy egymás alá pakolással még nem találkoztunk, inkább ilyen apró jelzésekkel, de ezek mindenhol vannak szerintem, és ezt nem lehet feltétlen csak a városok méretéhez kötni és az alapján megállapítani ok-okozati összefüggéseket. A zenészek ha tagadják ha nem valamilyen szinten exhibicionisták, az exhibicionistáknál pedig sokszor (sajnos) jelen van az irígység és-vagy a "felfele nyal, lefele tapos" mentalitás. Hiába, a zenekarok is emberekből állnak... :)

Milyen nehéz megfelelő hangszerekhez, húrokhoz meg hasonló dolgokhoz jutni?
Attila: Én a netes rendelés híve vagyok. Az üzletet fenntartó kereskedések nem nagyon tudnak árban versenyezni az online áruházakkal. Digitális kütyüt, tartozékokat mindenképp rendelek. Gitárt már 8 éve nem vettem, azt azért kipróbálnám előtte, de a fővárosi hangszerüzletekben nem nagyon szeretik, ha hosszan próbálgatunk. Hogy őszinte legyek, ha hangszert vennék, nem állnék meg Bécsig. Nyugodtan lehet kipróbálni, és olcsóbb is, mint itthon.
Tamás: Van pár hangszerbolt a városban. Nekem is van kedvencem, és ott mindent meg tudok  venni amire szükségem van.
Sztivi: Hát igen, itt van talán a legmarkánsabb különbség. A kisebb településeken nagyon ritka hogy hangszerboltot találunk, kevesen lakják, arányosan nyilván kevesebb lesz a zenész is, így nem éri meg egy hangszerboltot nyitni ezeken a helyeken. Feljebb haladva pl Dunaújváros példája tökéletes arra hogy milyen ha egy hangszerbolt monopol helyzetben van. Nálunk mióta az eszemet tudom egy hangszerbolt volt, majd később Fejesék nyitottak itt egy boltot, ahol boromira jó cuccok voltak, csak hát alig 50 ezer lakost számlál a város, a fiatal rétegnek nem nagyon volt pénze megfizetni ezeket a fullos cuccokat, így csőd lett a dolog vége. Az ősidők óta működő hangszerbolt viszont így olyan árakat szab amilyeneket akar, mivel nincs konkurencia. Szerintem minél több üzlet van egy ágazatból egy településen, annál barátságosabbak az árak, mivel rá vannak kényszerülve a versenyre. Dunaújvárosban és szerintem ezt rá lehet húzni a legtöbb hasonló méretű városra hogy 1, nagyon maximum 2 hangszerbolt van, általában szűkebb kínálattal, inkább az apróságokra álltak rá mint a félmilliós cuccok árusítására. Pécs már más tészta, van 3 hangszerbolt, lehet válogatni bőven, az árak is korrektek, él a verseny is, tudja az ember hogy attól függően hogy mit akar, melyik helyre menjen. A nagyobb városoknak ez a hatalmas előnye, egy fajta szolgáltatásból több hely is van, lehet válogatni. Ezektől függetlenül én húrok kivételével minden cuccomat netről rendelem, olcsóbb, gyorsabb, kényelmesebb és tuti hogy nincs átverés a dologban.

Milyen koncert lehetőségeitek vannak otthon?
Attila: Az otthon nekem mindig a szülővárosomat jelenti, vagy öt éve tervezzük, hogy visszatérünk oda koncertezni. Talán jövőre összejön. Budapesten viszont fellendülőben van az ipar. A saját zenekaromon lemérve nem tudok most olyan bulit mondani, ahol kevesen néztek volna meg minket. Vannak bátor csoportok is, akik aktivizálódnak a koncerten és még a „visszázás” is általános lett. A külső kerületekbe is szép számmal kijönnek a koncertekre, ezért amit én most nagyon hiányolok, az egy belvárosi, igényes, de underground zenekarok számára is nyitott koncertterem. Talán a Dürer kert áll most ehhez a legközelebb, de azért az sem a 4-6 vonalán van.
Tamás: Szerencsére van egy szép, nagy és jól felszerelt klubja a városnak, ahol időről időre lehetőséget is kapunk. Akadnak még más, kisebb helyek is, ahol szintén kapnak teret a helyi bandák.
Sztivi: Klubok tekintetében is jó nagy különbségek vannak. Jellemző a kisebb településekre hogy 1, max 2 hely van ahol lehet valamit kezdeni, ezekre az ember saját maga szépen összeverbuválja a népet és szervez valami bulit. Dunaújvárosban és Pécsett nyilván sokkal több lehetőség adódik, de mindhárom településtípusra azt tapasztaltuk hogy a helyi zenekarok előnyben vannak.

Állítólag a kisebb városokban/falvakban sokkal komolyabb rajongói tábora van a bandáknak. Ez vajon igaz lehet? 
Attila: Remélem igaz, bár ennek még nem láttam jelét. Szerintem ott sokkal szűkebb a közönség, de jobban is ki vannak éheztetve, mert nincs minden nap koncert valahol, mint itt a fővárosban. Valószínűleg lelkesebbek és jobban is lehet rájuk számítani.
Tamás: Szerintem minél kisebb helyen nyomja az ember, annál nagyobb az átfedés a rajongók és a haverok között. Ez pedig csalóka lehet, hiszen nekem is volt már olyan zenekarom régen, amit csak "muszájból" hallgattak a haverok. Hozzáteszem, hogy több rajongónk nem nagyon volt. Bár ez nem  véletlen :)
Sztivi: Sajnos általános probléma hogy az élőzene haldoklik. Bele lehetne menni abba hogy ennek milyen okai lehetnek, de ez külön megérne egy misét. A kisebb falvak/városok kisebb közösségek, nagyobb az összetartás, kialakulhat természetesen egy mag, de jellemzően ezek az emberek a közönség soraiban jó ismerőseink vagy barátaink. A nagyobb városokban könnyebb elveszni a tömegben, nagy a versengés és az embereknek sok alternatívájuk van pl egy szombat esti programra. Szerintem a mai magyar underground zenei világban inkább az interneten való terjedés jelenti a kulcsot, ennek ellenére természetesen vannak jó kis példák arra hogy egy zenekar kialakított egy masszív bázist egy városban és onnan lépett feljebb országos szintekre (Pécs és a Kispál vagy a 3Y esete pl.)

Számít még a zenekar székhelye abban hogy hogyan népszerűsödik a csapat, vagy már minden az internetes promóción múlik?
Attila: Akkora a kínálat az interneten zenekarokból, hogy pusztán az a tény, hogy ingyen le lehet tölteni az albumunkat, vagy, hogy ott vagyunk a közösségi portálokon és még saját honlapot is üzemeltetünk, nem jelent előnyt. Ezek már kötelező kellékek, de nem röpítenek messzire. Az utóbbi időkben egyetlen jó példát láttam. Marketing felsőfokon: Leander nagyon okosan felépítette a zenekarát, és élt a lehetőségekkel, amiket rengeteg befektetett energia és idő együttesével megteremtett magának. Tőlük szerintem lehetne tanulni.
Tamás: Nem hinném, hogy számít. Minket elég sokan ismernek a városunkból, de ez elenyésző ahhoz képest ahányan mondjuk a neten találtak ránk.
Sztivi: Tapasztalataink szerint természetesen számít a kiindulási helyen kialakított bázis, de a mai világban ahol mindenki a képernyőre gúvad, inkább a jó netes promó és a felvételek szétszórása a lényeg. Az is érdekes tény hogy manapság jobbára EP-ket hoznak ki a zenekarok 4-5-6 számmal, mert ebben a rohanó világban az embereknek nincs idejük egy LP-re. Furcsa,de magamon is tapasztalom hogy egy zenekartól frissen kidobott 4-5 számos szösszenetre könnyebben ráveszem magamat minthogy átküzdjem magamat egy 40perces albumon. Természetesen ez a friss, számomra új zenekarokra értendő, de a jelenlegi témában ez a lényeg, hiszen a zenekar népszerűsítéséről beszélünk. Summázva kell egy bázis, aztán fel kell venni egy jól hangzó, 4-5 tényleg ütős számból álló EP-t, meg kell szellőztetni neten, mindenhova terjeszteni, aztán élőben előadni sok helyen, hiszen az élőzene az igazi érték.

A lényeg pár mondattal összefoglalva... szerintetek mi a LEGNAGYOBB különbség a fővárosi, nagyvárosi és vidéki zenész lehetőségek között?
Attila: A fővárosiaknak több lehetősége van arra, hogy más zenekarokkal közös bulikat szervezzenek, kibéreljenek egy koncerttermet és azt a közönségeikkel megtöltsék. Vidéki zenekaroknak meg azt tanácsolom, hogy keressenek egy stílusban közel álló fővárosi zenekart, akik cserebulik fejében eljutnak vidékre, ők pedig a fővárosba.
Tamás: Budapest a központ. Gyanítom sokan szeretnének a fővárosban játszani. Nekünk könnyebb összehozni egy ilyen bulit, mint mondjuk egy debreceni csapatnak, hiszen nekünk 60 km a távolság. Pénz sincsen túl sok, én se szívesen tankolok saját zsebből tízezreket a kocsiba, persze az is igaz, hogy van amikor megéri. Én azt mondom, hogy ha egy zenekar jó, akkor bárhol játszik, el fognak menni a bulira.
Sztivi: Szerintem erre elég egyszerű képlet írható fel. Próbálási lehetőség és motyóbeszerzési lehetőségek terén mindenképpen nagyobb előnyben vannak a nagyvárosok lakói, viszont hátrány az hogy elvesznek a sok zenekar között. A kisebb helyeken működő zenekarok előnye viszont az hogy biztosabb bázisnak zenélhetnek. Nagyon nehéz kérdéskör ez mert nagy regionális különbségek lehetnek, és itt is élhet az hogy a kivétel erősíti a szabályt. Szerintem ezeknek a különbségeknek a leküzdésére hatalmas segítség az internet, az hogy manapság már sokkal könnyebb a bandáknak hangzóanyagot készíteni magukról, és fontos a jó promóció. Az eldugottabb településeken munkálkodó zenekaroknak ezek a dolgok jelenthetik az esélyt arra hogy több emberhez eljussanak a dalaik.

Len