2012. november 22., csütörtök

Rebák Tibor ~ Aligator Cadillac

Sziasztok, Rebák Tibi vagyok, a Steam Engine gitárosa, és ma bemutatom nektek azt az egyedi készítésű Aligator Cadillac-et, amit már három éve nyúzok. A tiszaújvárosi Nagy Aladárral több ismerősöm is készíttetett gitárt, és mivel mindegyik hangszer meggyőzött, úgy gondoltam, hogy én is belevágok. Mindig is érdekeltek az egyedibb formájú gitárok, egy Dean Cadillac pedig régi álmom volt már. Mivel az amerikai darabok irgalmatlanul drágák, s bár a távol-keleti modellekkel nincs semmi bajom (a másik gitárom egy 93-as koreai Dean Dimebolt, óriásit szól és lassan 20 év alatt sem esett még szét), mivel körülbelül azonos árban tudtam csináltatni Aladárral egy saját ízlésemre szabott Cadillac-et, nem sokáig agyaltam. Ehhez még hozzájött az is, hogy bármennyire is tetszenek egyes hangszereik, nem igazán tudok azonosulni a cég utóbbi években folytatott marketingpolitikájával...
Lényegében persze ez egy Les Paul konstrukció, néhány apróbb változtatással. A gitár teste brazil mahagóni gyönyörű csíkos jávor toppal, a ragasztott nyak pedig szintén jávor, ében fogólappal. Kezdetekben átmenőnyakas megoldásban gondolkoztam, de végül a blogon is többször megfordult Szabó Dani beszélt le róla (még ha ő már erre valószínűleg nem is emlékszik). Szerinte ugyanis azt a szennyes, ún. chugga-chugga hangzást, amit az általam is preferált riffelősebb stílus megkövetel, csak a ragasztott nyakú hangszerek képesek hozni, én meg szerencsére bíztam a tapasztalataiban. Kis érdekesség még, hogy a testhez felhasznált mahagóni másik feléből készült egy Explorer testvére is, ami azt a Kovács Attila cimborámat boldogítja, akitől a Dimeboltot vettem, hozzá pedig nyilván Danitól került a hangszer. Ilyen kicsi ez az ország. :)
Amiben viszont eltér például a mai Les Pauloktól, hogy a testben semmi könnyítés nincs, dög nehéz a gitár, amitől egy-egy hosszabb próbán vagy koncerten szenved is a hátam, de a hangért mindent. Emellett testen átmenő húrozást választottunk, ami vagy hozzátesz még a hangkitartáshoz, vagy nem, mindenesetre nem panaszkodom. A nyak menzúrája 24.75”-es, a 22 bund pedig jumbo méretű. A nyakprofilra én különösebben nem vagyok kényes, egyedül az Ibanez Wizard profilokkal nem sikerült sohasem megbarátkoznom. Elég tufa, robosztus nyaka lett végül a hangszernek, kb. a Gibson Oxblood Les Paulnak lehet ilyen kapanyele a leírások alapján, de én nagyon szeretem. Eleve ott voltam a profil kialakításánál, így kvázi a kezemre szabta Ali a gitár nyakát.
A nyaki hangszedőnél a Seymour-Duncan SH-1-esre esett a választásom, ami elég klasszikus megoldásnak számít a mahagóni gitárokban, nekem is teljesen bevált: szép tiszták, telt hangszín, hozza, amit kell. Hídhoz viszont elég nagy zsákbamacskát vállaltam be a Dean Time Capsule-lel, de ismét jól döntöttem. Ezeket 2008-ban kezdték el nem kizárólag az amerikai modellekbe gyártani, és akkor valami pofátlanul olcsón tudtunk hozzájutni e-bayen keresztül. Viszonylag nagy jelű kerámia mágneses hangszedő, erős mély és mély-közép tartománnyal. A tisztája nem világmegváltó, de ami torzítva előjön belőle, az nagyon az én füleimnek való. Valahol a Mastodon/Converge-féle, sterilnek semmiképp nem nevezhető vonalat képzeljétek el, vagy gyertek el koncertre, és cáfoljatok meg! :) Az elektronika egyébként végtelenül nomád, egy hangerőszabályzó (a tone potit én mindig elég indokolatlannak éreztem, most sem hiányzik) és egy pickupváltó kapott csak helyet a gitáron. A szerelékek közül a Sperzel satus kulcsok érdemelnek még említést, remekül teszik a dolgukat, így koncerten a közönséget és magamat is megkímélem a számok közti béna hangolgatástól.
A végére egy olyan dolgot hagytam, ami sokaknak nagyon hiúnak tűnhet, de mégis megkerülhetetlen minden gitárnál. Szerintem ha valaki már nagyobb összeget kiad egy hangszerért, az nézzen ki úgy, ahogy az neki tetszik. Az én Cadillacem sárga színű, amin a jávor erezet feketén rajzolódik ki. Ettől a színkombinációtól mindig is kész voltam, és ilyet nemhogy a Dean, de szinte egyik gyártó sem vállal be sajnos. Amint látjátok, a berakásokat nem igazán kedvelem, így szerintem elegánsabb, klasszikusabb a koncepció, pozíciójelölők csak a nyak szélén kaptak helyet.
Zárszóként pár gondolat. Egyedi gitárt építtetni elég nagy feladat, mert a sok előnye mellett szinte ugyanannyi buktatója is lehet. Számomra egyértelműen döntő tényező volt, hogy nem egyben kellett letennem az összeget egy hangszerért, hanem gyakorlatilag mindig részletekben fizethettem: akkor rendeltük az alkatrészeket, a faanyagot, amikor nekem megfelelő volt. Azonban ha olyan hangszerre vágytam volna, ami kis kompromisszumokkal megtalálható egy nagy gyártó termékei között is, jó eséllyel egy szériahangszert választottam volna, mert ha valami nem jól sül el, egy ilyen egyedi gitárt szinte képtelenség értelmes áron továbbpasszolni. A másik probléma, amivel elég sokáig vacakoltunk, hogy konkrétan Cadillac tervrajzot sehol sem találtunk, míg ez más formáknál általában az ember rendelkezésére áll. Higgyétek el, nagyon el kell találni az arányokat, hogy az az alsó szarv, vagy a V fej igazán jól nézzen ki. Végül az amerikai Dean fórumon segített pár Cadillac tulajdonos, akik voltak olyan kedvesek és lemérték a saját hangszereik paramétereit, amik segítségével végül nagyfelbontású fotók alapján csak sikerült összehozni a rajzot.
Szinte napra pontosan egy évig készült, voltak nehézségek, de végül egy olyan hangszert vettem át nem sokkal a 20. születésnapom után, ami remélhetőleg életem végéig elkísér majd. A hangja mellett pedig nem utolsó szempont az sem, hogy a színpadon nézhetek ki bármilyen csehül, grimaszolhatok akármilyen csúnyán, úgyis mindenki a gitárt nézi. :)

http://www.facebook.com/steamengineofficial?fref=ts


Len