2012. október 10., szerda

Intervals ~ In Time

Az instrumentális zene sajnos nem tartozik a leghallgatottabb irányzatok közé, de a modern metál és a djent kedvelői számára valószínűleg ismerősen csenghet Aaron Marshall és az Intervals neve. 2011 decemberében látta meg a napvilágot a The Space Between című bemutatkozó EP-jük. A második, az In Time pedig most érkezik majd a hónap végén. Ezt volt is szerencsém hallani kiadás előtt. Erről az anyagról szól hát az eheti kritikám. :)
A projektet tavaly év elején alapította Aaron Marshall, majd később csatlakozott hozzá a Skyharborból és Jeff Loomis mellől ismert Anup Sastry. Később csatlakozott hozzájuk Lukas Guyader és Matt De Luca. A The Space Betweennek köszönhetően, elég hamar meglepően nagy ismeretségre tettek szert a világhálón és persze élőben is megmutatták magukat számos nagyobb zenekar oldalán. Az elmúlt néhány hónapot pedig a stúdióban töltötték.

Intervals - In Time 21:43
2012. Október 30.
Crown Management

01. Alchemy
02. Mata-Hari
03. Tapestry
04. Momento
05. Epiphany

Aaron Marshall: gitár
Anup Sastry: dob
Lukas Guyader: gitár
Matt De Luca: basszusgitár

A felvételek a Sundown stúdióban készültek, a hangmérnök pedig Jordan Valeriote volt. A hangzás... ó igen a hangzás... tökéletes. Persze megőrizte azt a tipikus "AaronMarshallos" feelinget ami a legtöbbünket megfogta, de mégis valahogy átgondoltabbnak és letisztultabbnak érzem a hangszíneket.
A dobban való változás talán a legszembe... vagyis fülbetűnőbb. Nyilván azért, mert ezúttal nem elektromos dobon lettek rögzítve a nóták.
Na de beszéljünk magáról a zenéről. Az EP úgy indul mint az elődje. Egy rövidebb elektronikával felvezetett számmal, az Alcehmyvel. Aztán 20 percre elveszünk a saját fantáziánkban. Mivel instrumentális zenéről beszélünk és nincs ki elmondja miről is szólnak a dalok, nekünk kell rájönnünk. Ami igazából annyira nem is nehéz, hiszen a vokalista helyett énekelnek nekünk a hangszerek.
Személy szerint nem vagyok oda, az olyan instrumentális metál zenékhez, amik 4-5 perces szólókkal vannak teletömve. Az Intervals viszont kiválóan tartja az egyensúlyt.
Tele van nagyon súlyos, dübörgő, néhol már szinte monoton riffekkel, melyek már egymagukban remek hangulatot teremtenek. Persze ezeket oldja néhány kellemes tiszta kiállás is. Ezek mellett pedig kevés a szóló. Vagy is igazából nem... de ezek a 'szólók' többnyire inkább vezető dallam szerepet töltene be. Nagyon színes és változatos dallamvilággal van feltöltve az album. A klasszikus értelemben vett szólok, ezekhez képest SZERINTEM annyira nem fontosak. Az, ahogy ezek a dolgok egyensúlyban vannak, pont az az amitől kerek és jó lesz ez az EP.
Szólótéren még különlegesség, hogy az anyagon két vendég is szerepel. Olly Steele a hamarosan hazánkba látogató Monumentsből és David Maxim Micic a Destiny Potatoból. Nem fogtok csalódni. :)
Amit viszont hiányolok, az az elektronika. Ugyan itt-ott feltűnik pár téma, de háttérbe szorul a megszokotthoz képest.
Mindent összevetve, a srácok megint magasra tették a lécet. Saját elmondásuk szerint, megint arra törekedtek, hogy megváltoztassák a hallgató hangulatát, hogy kizökkentsék, hogy a zene által képeket teremtsenek a fejükben. Nálam bejött. :)

A lemezt előrendelhetitek itt: http://managemerchusa.com/index.php?route=product%2Fcategory&path=76_73

9/10

http://www.facebook.com/intervalsmusic?fref=ts



Len