2012. augusztus 1., szerda

The Contortionist ~ Intrinsic

Már régóta szerettem volna megint valamit újítani a blogon. Mindenképpen valami új rovatot akartam bevezetni, de halvány lila gőzöm nem volt hogy mit találhatnék ki. Híreket nem szerettem volna túlzottan szerkeszteni, hiszen arra van ott van ezer másik kiváló webzine. Sokan mondtátok hogy írjak koncertkritikákat, aminek próbáltam is eleget tenni például a Rockmaratonnal kapcsolatban, de sajnos nem mindig van lehetőségem/pénzem/időm hogy eljussak olyan bulikra, amikre szeretnék. Ennek ellenére ha még is látok valami pofa leszakítót, nyilván írni is fogok róla. :)
A következő ötlet a lemezkritika volt... ám ez sem egy egyszerű feladat, mégis emellett döntöttem. Persze ezt is "blekkbrödösen" szeretném csinálni. :)
Ezentúl minden hónapban négy, azaz minden héten egy, az előző hónapban megjelent lemezről fogom leírni a véleményem. Igyekezni fogok, hogy olyan csapatokat válasszak majd, akiket nagy valószínűséggel a legtöbben nem ismertek, így az első választásom a matekos, fizikás, csillagok közt utazós vonalon mozgó Indianai The Contortionist új albuma. Életem első lemezkritikája, úgyhogy kérlek nézzétek el a hibáimat. :)

The Contortionist - Intrinsic 45:05
2012. július 17.
eOne/Good Fight Music

01. Holomovement
02. Feedback Loop
03. Causality
04. Sequential Vision
05. Geocentric Confusion
06. Dreaming Schematics
07. Anatomy Anomolies
08. Cortical
09. Solipsis
10. Parallal Trance

Robby Baca: gitár
Jonathan Carpenter: vokál, billentyű
Joey Baca: dob
Cameron Maynard: gitár
Christopher Tilley: basszusgitár

A csapattal körülbelül fél éve ismerkedtem, amikor már rég túl voltak az Exoplanet címet viselő korongjukon, amivel igen csak magasra tették a mércét. Erős kételyeim támadtak amikor meghallottam hogy új lemezzel készülnek, hiszen nehéz volt felülmúlni az előző dalgyűjteményüket.
Na most amikor sikerült hozzájutnom az anyaghoz, roppant izgatott voltam és egy levegővétellel végig is hallgattam. Nem sikerült felül múlniuk az előzőt.... a színvolnal hasonlóan magas, viszont egész más arcukat mutatták meg a srácok.
Az Exoplanet inkább súlyos volt és a lágyabb dallamosabb részek még sokszor elvesztek az elmebomlasztó riffek közt.
Az Intrinsic viszont, ahogy a címe is sugallja, egy nagyon komolyan átgondolt, roppantul kiforrott, folyamatos utazás, amely a létezés apró fontos mozzanatait és lényegét hivatott felfedezni.
Milyen is egy utazás? Olykor monoton, néha sötétebb, máskor nap(illetve ez esetben csillag)fényesebb. Ilyen az album hangulata is. Alapvetően az az érzés fog el, mint ha lebegnél, szállnál céltalanul.
Az egyik véglet, a már jól ismert nehezen emészthető, sokszor monoton "zúzás" Jonathan Carpenter nagyon mély, nagyon sok haraggal és szenvedéllyel teli hörgésével kísérve.
A másik, az ezen az albumon dominánsabb, lágy, dallamos amibentes oldal. Gyönyörű csilingelős gitárkíséret, visszhangos dallamos szólókkal, fura hangulatú billentyűvel és sok tiszta énekkel.
A vokállal való kísérletezés talán az egyik legnagyobb meglepetés, amivel a lemezen találkozhatunk. Néhol egészen gépies hangokkal játszadoznak már. Az eddig  megszokott robosztus hörgés pedig most sokkal inkább háttérbe szorult mint azelőtt. Érdemes erre külön figyelmet fordítani.
A másik dolog, ami nagyon tetszett, hogy nem lehetett érezni hogy valamelyik hangszer, akár egy kicsit is dominálna a többihez képest, ami progresszív jellegű zenekartól azért valljuk be, fura. Amúgy is az, mert az ének, egy gitártéma, vagy egy szóló általában mindig kiemelkedik a "katyvaszból". Itt viszont valahogy mint ha minden hangszer egyenrangú félként törekedne arra hogy megteremtsen valamit. Így se hiányérzete nincs az embernek és azt sem érzi hogy emészthetetlenül sok lenne az anyag.
Hogy a hangzásról is essen néhány szó. Valamivel ugyan finomabb és tisztább mint az Exoplanet, még mindig nem vagyok vele teljesen megelégedve. Egyedül a billentyű és a dob hangszínek voltak azok, amik felülmúlták minden elvárásomat.
Remélem hogy meghoztam a kedveteket, hogy legalább egy esélyt adjatok a srácoknak és belehallgassatok a munkásságukba. :)
A hangzást, a dalokat, a szövegeket a látványtervet és az érzést ami hallgatás közben átjárt összevetve:

8,5/10

http://www.facebook.com/thecontortionist


Len