2012. július 17., kedd

Illés András ~ Dreams After Death

A technikai világ fejlődése a zenészek előtt is rengeteg új kaput tárt fel, így sokaknak lehetősége adódott hogy akár otthon is elkészítsék lemezeiket. Részben emiatt, részben a "zenészekre" egyre inkább jellemző komolytalanság miatt adják sokan a fejüket szólóprojektezésbe. A következő hetekben javarészt ilyen emberekkel fogok beszélgetni.
Első vendégem Illés András, a Dreams After Death nevű, nagyon különleges, egyszemélyes funeral-doom produkció mindenese. Igyátok szavait. :)

Az ember nem is gondolná hogy ilyen jellegű egyszemélyes projekt is működik az országban. :)
Nem érzed magad különcnek?
A funeral doom valóban nem egy main-stream metal alműfaj. Ettől függetlenül én nem tartom magamat "különcnek" a zeném miatt. Vagy talán mondjuk úgy, hogy nem lehetek különcebb, mint más elhivatott zenész, hiszen egyszerűen csak csinálom, amit szeretek. Ha pedig a zenészeket különcöknek nevezzük, az is inkább azért van, mert jó színvonalú eszközökkel, hangszereken zenélni manapság olyan luxustevékenység, ami anyagiakban nem térülhet meg - még is munkálkodnak, ráadásul imádják, amit csinálnak.

Miért döntöttél úgy hogy egyedül alkotsz?
Több dolog is közrejátszott a döntésemben. Ha az ember egyedül zenél, akkor nagyon hiteles, személyes  munkát adhat ki a kezéből, mindenféle kompromisszumokat elkerülve, amik egy zenekar esetében az alkotási folyamat természetes velejárói. Már önmagában a kihívás is sokkal nagyobb, hiszen a feladat jóval összetettebb, és szélesebb hangszeres ismeretet is megkíván a zeneíráson kívül. 
Természetesen zenekarban zenélni nagyon jó. Koncentrálhat az ember a kedvenc hangszerére, adhat a zenekar koncerteket, illetve kisebb az anyagi teher is, hiszen már alapjáraton nem kell megvásárolni az összes szükséges hangszert. Zenéltem én is zenekarokban, amit nagyon élveztem és örök élmény marad.
A legfontosabb tényező persze a sikertelenség, ami ide vezetett. Billentyűsként 5, énekesként 3 évig zenélni zenekarokban úgy, hogy aztán semmi maradandó nincs a belefektetett munkából, pénzből, időből... gondolok itt egy lemezre vagy jelentősebb elismerésre - nagyon demoralizáló tud lenni. Természetesen nem minden zenekar jár így, de én mindkét esetben olyan helyzetbe kerültem, hogy képtelen volt kialakulni egy stabil, állandó, elhivatott csapat, ami konkrét eredményeket is elérhetett volna. Egyedül az ember, ha lassabban is, de legalább biztos irányba halad.

Nem egy hétköznapi stílus a tiéd. Mesélsz egy picit erről az irányzatról? 
2003-ban egy nagyon jó zenei ízlésű tanárom adott nekem egy lemezt, konkrétan a Shape Of Despair formáció Angels of Distress korongját. Az album akkor már két éves volt, nekem viszont az volt életem első funeral doom albuma. Akkoriban szimfonikus black-et, illetve black/death metal bandákat hallgattam, egy örök kedvencem például az osztrák Summoning. 
Az Angels of Distress egyszerűen letaglózott, afféle "mindent megváltoztató" zenehallgatás volt az akkor. Mostanra teljesen elsüllyedtem a doom metal világában. A hihetetlen súlyos, még is gyönyörködtető témák teljesen elvarázsoltak. Mindig is azokat a zenéket szerettem, amik kiragadnak a környezetemből, amik érzelmileg megmozgatnak, amiken el lehet merengeni, de csak akkor tudtam meg, hogy pontosan milyen ízű is az étel, ami nekem kell.
Az is igaz, hogy nem voltam valami nagy "true black" párti, mindig szükségem volt a zenében a színesítésre, mint szinti, női ének, hegedű stb. Ez a funeral doom-al sincs másként. Azokat a bandákat szeretem a műfajon belülről is, amik kellő atmoszférát adnak ehhez a súlyhoz, illetve nem vesznek el az abszolút monotonitásban. Innen ismerszik meg a szememben a jó doom metal. Attól, hogy fogunk egy riffet és a lehető leglassabban eljátsszuk ezerszer, még nem kapunk doom metal-t. Mivel virtuozitásról nem beszélhetünk, a számok hangulatának letaglózónak, a szerkezetüknek pedig izgalmasnak kell lenniük, mesterien kell eltalálni, hogy egy adott téma maximum hányszor ismételhető, hogy érzékeltesse az adott érzés végletességét, még se váljon feleslegessé.
Vannak zenekarok, akik szándékosan vagy sem, de erre nem adnak. Az ilyen ekte, montoton, száraz funeral doom albumokat én sem tudom élvezni, mert egyszerűen megunom őket, a jóból is megárt a sok, ugyebár.
A saját stílusomat ezen gondolatok mentén igyekszem alakítani, melyet alapvetően "atmospheric / funeral doom"-ként írok le, amin egy nagyon apró death és ambient hatás is érezhető. Az "atmospheric / funeral doom" irány egyébként nem új keltű, de tudtommal csak 5 ilyen banda van eddig (velem együtt).
Magyarországon a funeral doom lényegében halott. Még tradicionális doom bandánk csak-csak akad, de extrém, funeral doom banda nem igen. Itthon a Füsty Soul összesen 4 demó anyaga és a Burial Stone demó anyagai említhetők még meg, (hisz a Burial Stona nagylemeze már nem doom), így az orosz Endless Winter által kiadott debut nagylemezemmel egyfajta úttörőnek tekinthetjük itthon a projectem, ami nagyon megtisztelő a számomra.


Nem terveztél még olyasmit, hogy vendégzenészek körében bemutasd a dalaid a közönségnek? 
A dalaim jelenleg is megismerheti, aki csak szeretné. Sajnos ez Magyarországon nem jelent túl sok embert. Kinek adjak koncertet? Csak azért nem látom értelmét a hatalmas plusz munkának, időráfordításnak, anyagi vonzat vállalásának, hogy legjobb esetben pár 100 a műfaj iránt teljesen érdektelen ember előtt mutogassam magam, de szerintem addig se jutnék el, hogy találjak magam mellé 5 zenészt, akikkel ezt végig tudnám csinálni. Ha ezek a tényezők egyszer jelentősen megváltoznak, akkor én is elgondolkodom az ötleten.

Nem hiányoznak a koncertek egyébként?
Pillanatnyilag nem mondanám. Jó volt régen, de most nem férne bele az időmbe, és nem is vagyok akkora "parti arc", ha érted mire gondolok. Nem is tudom már, hogy mikor volt az utolsó koncert, amin mint hallgatóság voltam kinn. Sajnos idehaza nincs túl sok extreme doom koncert...

Tervezel más zenészekkel közreműködni a közeljövőben? Esetleg vendégszereplések, vagy hasonlók?
A hamarosan megjelenő nagylemezem után, egy Split lemezt tervezünk készíteni idén a Nagaarum project-el, ami egy veszprémi zenész (az úr művész neve is Nagaarum  :) ) egy személyes munkája (Űrerdő, Űrkert, Nanoverzum). Már önmagában az egy személyes felállások érdekessé tehetik a lemezt, de tervezünk egy közös számot is az anyagra, egyfajta "ütközőt", ahol a két zenét átvezetjük egymásba. Ilyenről még nem hallottam, és biztos vagyok benne, hogy érdekes feladat lesz. 

Ez a Nagaarum dolog majd érdekes lesz, abban biztos vagyok. Viszont mesélj a közelgő lemezedről egy kicsit. Milyen téma köré épülnek a szövegek majd?
Míg az első nagylemezem a túlvilágba vezető utazásunk egy átfogó képét elevenítette meg, a Fading Chains emocionális oldalról közelíti meg a halál utáni létezést. Azokon az érzelmi és mentális folyamatokon vezet végig, melyek az ember elméjében zajlanak "felemelkedésünk" során. Lényegében a lemez 6 érzést, illetve azok elmosódását, egymásba hajlását fedi le számról számra. A korongon tiszta hangon is fogok énekelni, és kicsit jobban előtérbe kerül az Atmospheric Doom irány a Funeral Doom mellett. Ezt alapvetően az album koncepciója követeli meg, hiszen az emberi érzésvilág nem csak negatív skálán, mint gyász és bánat, hanem pozitív skálán is mozog, mint szeretet és elégedettség, melyeket az Atmospheric Doom misztikusabb, mesésebb, álomszerű világával jobban meg lehet közelíteni. Azért nem kell aggódni, így sem egy tündérmeséről van szó ;)

Ezen az albumon is hasonlóan hosszú dalok fognak szerepelni mint az Ebraced by the Light lemezen? 
Igen. Igyekeztem megtartani a jó dolgokat az előző albumból. Az egyik ilyen pedig a számok hosszúsága, melyek valójában nem olyan hosszúak, ha a doom mezőnyhöz hasonlítjuk őket. A "rövidség" pedig annak tudható be, hogy a számok struktúrája - a régi albumon csak néhány szám esetén, most pedig majd az összes esetén - nem követi a szokásos ismétlődő refrének és témák láncát, helyette a számok több különböző témából állnak, nem ismétlődve. Ez elősegíti, hogy az album ne váljon unalmassá (ami a műfaj gyakori kritikája), nem mellesleg jól illik a "Fading Chains" témájához, hiszen az album folyamatosan változik, formálódik. Lényegében, ha kettévágnánk a számokat és ismétléssel újra feldupláznánk őket, akkor 2 órányi anyagot kapnánk a "hagyományos struktúrával". Persze, mivel doom témákról van szó, így a hömpölygés, a súly és a nyomasztó hangulat megmaradnak.

Hangszerelésben lesz valami új, valami különleges?
Ilyen téren nem szolgálhatok újdonsággal. Természetesen idő közben voltak hangszercserék, de új hangszer nem került be az arzenálba. Talán a következő albumon.

Otthon fogod felvenni a nótákat?
Igen, ez sem változott. Egyébként a mellett, hogy a lemezkészítés nem térítené meg a stúdiózást, talán nem is akarnék stúdiózni, hiszen így sokkal kényelmesebb, könnyebb a zeneírásra koncentrálni.

Igen ez így igaz. :)
Kukkantsunk bele kicsit a házi stúdiódba. Mesélj, miket használsz? Hogy építesz fel egy nótát?
Van egy EMU0202 külső hangkártyám és egy 4 magos PC-m windows Xp-vel. A gyártó szavával ellentétben a hangkártya sajnos nem rendelkezik win7-en valóban működő driverrel, ezért van szükség a régi operációs rendszerre. Illetve van egy Behringer C1 kondenzátor-mikrofonom (következő alkalommal ezt lesz szükséges jobbra cserélni). A "stúdió" fizikai része ebben ki is merül, amihez a következő programokat használom: Sonar 8, Addictive Drums VST, és Izotope Ozone 4 a keveréshez. Minden szinti hangzást a zenémben a Roland JUNO STAGE + total. orch. exp. modulom segítségével készítettem és használom, tehát azok nem szoftveresek. Ezen felül egy LTD F-414 és egy LTD mh-401QMNT basszus és szólógitáron játszom, mindkettő csodálatos hangszer, aktív EMG hangszedőkkel és átmenő nyakkal. A gitárok torzításához, effektezéséhez pedig egy Line6 POD HD300-as multieffektpedált használok. A konfigurációm sok éves spórolás és munka eredménye, és mivel életre szóló szenvedélyről van szó, igyekszem megbocsájtani magamnak. :)
A számok írásához nincs konkrét algoritmusom :), de általában utoljára veszem fel az éneket. Az első dolog pedig, amit tisztázok magamban, hogy miről szól majd az anyag és milyen hangulat, sebesség, hangszer-kompozíció megy majd rajta végig. Eztán a már konkrét elképzeléshez, hangulathoz, mondanivalóhoz lényegében témákat improvizálok és szelektálok. Mindezt pedig próbálom lineárisan, számról számra. Hogy milyen hangszerrel kezdem az "improvizációt", számírást az azon múlik, hogy melyiket szeretném dominánsnak az adott nótába - igyekszek egyensúlyt tartani ezek között.

Borítóra van már valami ötleted? Az előző nagyon odarakott.... :)
Nagyon örülök, hogy tetszett az előző! Köszönöm szépen! Ha az "Embraced by the Light"-t esetében kritika felől kérdeznél, nos a borító nagyon sok embernek nem tetszett. Úgy hiszem, hogy az emberek megszokták a "digitális", "fotószerű" albumborítókat és ez a klasszikus, egyszerű, festett borító igénytelennek hatott sokaknak. Személy szerint én nagyon szerettem (ki hinné, hisz én akartam ilyenre :D), így aztán marad a stílus és a festő: Kató János is. A borítón pedig egy szellem lesz a tervek szerint.

Mikorra várható körülbelül az album megjelenése?
Ha minden jól megy, az albumot augusztusban már csak masterelni fogom, és ez alatt az idő alatt készül majd el az artwork is. Eztán legalább két hónapot kért az új amerikai kiadóm, hogy a velük szerződött PR cég hirdesse az albumot. Így gondolom októberben lesz a hivatalos megjelenés.

Tényleg, mindig is érdekeltek a kiadós dolgaid. Hogy kerültél be külföldi kiadókhoz? :)
Miután elkészültem az anyaggal, egyszerűen végignéztem az aktív doom metal kiadókat, és felvettem néhánnyal a kapcsolatot. Az orosz Endless Winter szíves örömest vállalta a kiadást. 500 lemez készült a debut anyagból, ebből 100-at kaptam meg én. Egyébként ha valaki véletlen kiadót keres, tudom javasolni, hogy minél korábban kezdje el a kutatást, mert a legtöbb kiadó azzal utasítja el az embert, hogy már készen van az egész éves kiadási tervük. Az indie kiadók költségvetése alacsony, ezért nem tehetik meg, hogy egy hirtelen a semmiből előtűnő, akár fergeteges albumot kiadjanak, mert egyszerűen nincs rá keret, jó előre beosztják a pénzüket. Az amerikai kiadót, ami a következő albumom fogja megjelentetni, az alapító révén ismerem, aki korábban split-et szeretett volna velem készíteni (ő is zenész). Már az első albumom is ki szerették volna adni, de addigra szerződésem volt az orosz kiadóval. Nem kell nagy példányszámos dolgokra gondolni. Annyi lemez készül, ahányat megvesznek. Elméletileg idén már lesz Dreams After Death póló is! :)

Inkább itthon, vagy inkább külföldön vevők a zeneiségedre? 
Attól függ, hogy milyen irányból közelítjük meg a dolgot. Magyarországon kevés olyan ember van, aki hallgat metál zenét. Ebből még kevesebb, aki doom-ot hallgat, és abból is ritka, aki funeral doom-ot. Ilyen szempontból a 10 milliós Magyarország nem produkálhat nagy érdeklődést, de aki szereti a műfajt, az biztosan nagyon örül a projektemnek - valószínűleg jobban is mint a külföldiek -, hisz az itthon egyedüli. :) Ha ettől konkrétabb infóra vagy kíváncsi, akkor azt mondanám, hogy mind a visszajelzésekben, mind mondjuk lemezeladásban 1 az 50-hez az arány, természetesen a külföld, azon belül is döntően az USA javára.

Köszönöm hogy itt voltál András. Sok szeretettel várom az új lemezedet és jó munkát kívánok a hátramaradt munkálatokhoz! :)
Én köszönöm, hogy írtál rólam, illetve az olvasóknak is köszönöm az érdeklődést! :) Bátran lehet osztani az igét. ;) Live long and prosper Blackbird Music!

http://www.facebook.com/DreamsAfterDeath
http://www.dreamsafterdeath.com
http://www.myspace.com/dreamsafterdeath


Len