2012. április 12., csütörtök

Dömse György ~ LTD SC-207


Mivel is kezd az ember egy jó kortesbeszédet? Egy idevágó idézettel, ha emlékeim nem csalnak. Mivel már sokan ismerik a véleményemet az olcsóbb és drágább gitárok ár/érték arányairól, ezért általánosságban mondom: „A jó vadász kezében a faág is fegyver”. (A Keselyűk karmaiban c. filmből)
Mielőtt bárki azt hinné, hogy ezzel becsmérlem az LTD SC-207-et, nagyon téved, várja ki a végét. Kezdjük azonban az elején, a száraz technikai adatokkal. Egy fényes feketére lakkozott hársfa testbe ragasztott 25,5”-os menzúrájú jávor nyakat illesztünk és arra rózsafa fogólapot applikálunk – ezzel nagyjából meg is kaptuk a fáink összetételét. Semmi különös, de az átlag zenész céljainak pont megfelel. A hárs, lévén fényes hangú fa, jól kiegyensúlyozza a mély hangolás által rossz esetben keltett búgó basszus-frekvenciákat, így mély hangolásokra egy megfelelő hangszert kapunk. Az enyém, amióta hozzám került, drop A hangolásban tengeti metálos hétköznapjait, amit beállítás óta egy .11-.58-as Ernie Ball húrkészlettel érek el, így biztosítva van csörgés- és zörgésmentes játék.
A nyak U alakú, az első bundnál 48mm széles, 24 bundos és mindenekelőtt nekem kényelmes. Átlagos méretű kezem van (talán az ujjaim rövidebbek is az átlagnál), de könnyű volt hozzászoknom a 7. húrhoz is. Összehasonlítási alapom egy Schecter Omen Extreme 7, ami sokkal durungabb,és sokkal kényelmetlenebb (nekem), mint az LTD. A fogólapon nincsenek bundjelölések (csak a fogólap tetején), ami viszont komolyabb kihívást jelentett, de szintén csak megszokás kérdése. Kifejezetten esztétikus viszont a fehér csík (’binding’) a nyakon körbe, ami a szememben kissé professzionálisabb kinézetet kölcsönöz a hangszernek.
Hardverileg: Tune-o-Matic húrláb, ESP hangolókulcsok, Duncan Designed LH-307 7-húros hangszedő szett, hangerő- és hangszínszabályzó, háromállású kapcsoló, ennyi. Funkcionális (bár nekem a hangszínszabályzó olyan, mint egy Alien, hozzá nem nyúlnék semmi pénzért), minden felesleget nélkülöz. Mivel nincs tele sallanggal, a meghibásodások esélye is kisebb, és nem is volt vele gondom soha, szerintem ha kenuba ülnék és evezőnek használnám, átjutnék vele Floridába. A hangszer súlyelosztása nagyon jó, ámde a hangszedők jó eséllyel cserélendőek. Alapszinten kiszolgálnak, de nem eléggé definiált a hangjuk, kissé kásás – egyszóval alap

gyári hangszedők. Az enyémben híd pozícióban most egy DiMarzio Crunchlab7 terpeszkedik (vigyázat! a gyári hangszedő méretével NEM egyezik meg, a gitárt a behelyezéshez vésni kell!), a hangzásbeli különbség óriási.
Ha osztályozni kéne... akkor 10/7 pont. Kevésbé esztétikus mint a Schecter (és nem is mahagóni, mint amaz), ugyanakkor kényelmesebb és az új pickuppal állatul szól. Megfelelő erősítésen letépi a tököd és lenyomja a torkodon, majd leragasztja a szádat és megvárja, amíg emésztesz. Ezzel az elektronikával sokszínű, több stílusban jól megszólaló baltává avanzsált (én pl még Quimby-jellegű „alternatív” muzsikához is rögzítettem vele szólót). Megvannak a maga korlátai (pl a 24. bund relatíve nehéz elérhetősége), ezt azért ne feledjük.



Len