2012. február 2., csütörtök

Püspöki Attila ~ Yamaha RGX Ty Tabor/Jackson PC-3/Ibanez S440

Üdvözletem mindenkinek! Először is szeretném megköszönni a felkérést a BlackBird-nek, hogy írhatok a zenei eszközeimről!

Püspöki Attila László vagyok, egy 31 éves mohácsi gitáros.
Zenei pályámat tekintve (már ha nevezhetem így eddigi tevékenységem) viszonylag sok műfajban tevékenykedem, így a hangszerek és egyéb felszerelés tekintetében is fontos szempont volt a multifuncionalitás, azaz hogy különféle műfajokban is megállják a helyüket. Kihangsúlyoznám, hogy az alábbi leírásom valószínűleg nem mentes elfogultságtól, így mindenki szubjektív véleményként kezelje. Mostanság a vendéglátós, party-zenekar mellett (ami nem annyira illik ezen blog profiljába :)) két rock bandában gitározgatok. Az NGR Rock Trio egy könnyedebb, főként magyar repertoárral rendelkező rock, rock&roll zenekar, míg a Constant Flow-val inkább a külföldi dallamos és riffes metál zenéket játsszuk. Az NGR Rock Trio-ban egymagam látom el a szólógitárosi teendőket, míg a Constant Flow-ban Harekkal, az általam igen nagyra becsült Solar Scream zenekar frontemberével vállvetve látjuk el e teendőket, ráadásul a basszusgitárosunk, Marci is átveszi néha a szólógitáros szerepét egy nóta erejéig.

Gitárok tekintetében jelenleg négy hangszerrel dolgozom, két E-re hangolt, egy Disz-re hangolt, és egy drop Cisz-re hangolt balta segít a zenei csatározásokban. :)

A gitárjaim gerincét egy bordó és egy lila Yamaha RGX Ty Tabor modell adja, ezek tulajdonképpen ifjúkori álmaim voltak, annak idején rongyosra néztem a képeiket a katalógusokban. Ty Tabor a King’s X zenekar inspiratív gitárosa, aki ismeri a zenekar munkásságát, talán érti, miért tartom őt kivételes gitáros – dalszerzőnek. Aki meg nem, ideje pótolnia, mondjuk a King’s X 92’, Dogman, és Ear Candy lemezekkel, bár mondhatnám bármelyiket. :) Ez a hangszer egy nagyon átgondolt koncepció alapján készült eszköz. Ugyan teljes méretű gitár, de kicsi, vékony teste és feje van. A teste hársfából készült, amire a test középvonalában egy jávor borítás került, a nyak fogólapja rózsafa alapanyagú. A hangja így meglehetősen kerek, középdús lett, elég hirtelen hangindulással, és testméretéhez képest igen nagy hangkitartással rendelkezik. Tremolórendszere egy egyszerű, stabil Wilkinson VS-100-as húrláb, mely satus hangolókulcsokkal kiegészülve stabilan tartja a hangolást. A pick-up rendszere H-S-S elrendezésű, a hídnál egy Seymour Duncan SH-4 JB humbucker van - ami egy gombbal lefelezhető - a két single coil méretű hangszedő pedig Seymour Duncan Vintage Rails típusú. A hátsó JB nagyon kiegyensúlyozott hanggal rendelkezik, alkalmas zúzásra, vagy hasítós szólókra, de felezéssel, vagy a hangerő potméter visszatekerésével játszva megszelídíthető. A Rails szedők inkább puha, meleg de igen konkrét fókuszú hangot produkálnak, ami szépen kiszól a legtöbb zenéből, és emellett nagyon zajtalanok. A gitár tiszta hangszíne így nagyon szép, egyenes, de torzítva (főleg drop Cisz) hangolásban) képes metál hangszínt is produkálni.

Ezek mellett a mostani hangszerparkom legrégebbi, de megújult tagja egy Jackson PC-3-as Phil Collen modell. Collen bácsi a hard rockerek számára a Def Leppard zenekarból lehet ismerős. Annak idején ez egy natúr fa hangszer volt, lakkozás nélkül. Ez hangilag előnyös volt, de sajnos koszolódás szempontjából nem. Így pár éve felkerestem Sasvári Géza hangszerdoktor bácsit (mély tisztelet neki most is), aki felújította, és csodát tett vele. A regenerálás keretében került a gitárba egy Gotoh Floyd Rose húrláb, Seymour Duncan JB (szintén felezhető) és Vintage Rails hangszedők (ismerős, mi? :)), és a fába beivódott szennyeződés elrejtése miatt szép habos jávor fedőlapja kékeszöld színezést kapott. A gitár teste mahagóniból van, a nyak világos juhar borítású. Hangját tekintve ez egy sötétebb tónusú gitár, szép, gömbölyű mélytartománnyal, és koppanós közepekkel. A single hangszedőkkel tiszta tónuson leginkább jazz-közeli hangot produkál, minden hangja vastagon, erőteljesen szólal meg. A hátsó humbucker is hozza várt szintet, kicsit öblösebb hangszínnel, mint a Yamahákban. Ezt a gitárt Disz-re hangolva tartom, így még jobban kiadja magából az erőteljes hangját.


Legutóbb beszerzett gitárom pedig egy fehér Ibanez S440-es, ami véletlenül és kalandosan került hozzám. Nagyon megszerettem ezt a jószágot annak ellenére, hogy nem terveztem a beszerzését. Ez egy 1991-es japán modell, ha jól tudom annak idején Jennifer Batten (Michael Jackson gitárosa volt egy időben) modelljeként reklámozták, teste az S szériáknak megfelelően lapos, és ergonómikus. A test anyaga itt is mahagóni, a fogólapja rózsafa, tremoló ügyileg egy Edge Floyd Rose híddal szerelték. Érdekes módon a pick-up elrendezése ennek is H-S-S formátum, ami ma már ritka az Ibanezek között. A hangszedő konfigurációja egy V2-es humbucker-ből és két S1-es single coil-ból áll. A hangja a két S1-es által nagyon tiszta, csilingelős magasakkal és kevesebb méllyel rendelkezik. A V2-es pedig teszi a dolgát, középmagas tartományban a legerősebb, így gyors torzított szólókhoz ideális hangszínt produkál.
A erősítő tekintetében már egy ideje a fej – láda összeállításra esküszöm, egyszerűen ez ad annyi mélyet és teltséget, hogy keményebb műfajokban se legyen hiányérzetem a színpadon. A cucc fej része egy Mesa Boogie Nomad Fiftyfive ami egy 55 wattos erősítő, két 6L6-os végerősítő csővel. A kezelőszerveit tekintve három különálló csatornával rendelkezik, amelyeknek két kapcsolható módja van, így tulajdonképpen hat különféle hangszín közül választhatok. Ha kategorizálnom kellene, elsősorban higain metál cuccnak mondanám, de sokoldalúsága miatt akár egy visszafogottabb blues zenében is alkalmazható lenne. A hozzá csatlakoztatott hangfal most egy Engl E 4X12 SS felső láda, V60-as hangszórókkal szerelve. Így együtt szerintem vadállat a kettő, de szívesen kipróbálnám egyszer más hangszórókkal is.

A cuccom „idegrendszere” pedig egy Digitech GSP1101 gitár előfok és effektprocesszor, a hozzá való Control2 vezérlő pedállal. Az igazat megvallva én mindig is inkább a multieffektet kedvelők táborába tartoztam, kispedálokat csak kísérletezés szintjén használtam. Egyszerűen kényelmesebbnek, összeszedettebbnek és praktikusabbnak érzem egy jól konfigurálható effektprocesszor használatát. Persze erről sokat lehetne vitázni, de engem eddig is jól kiszolgáltak ezek a készülékek. A rendszer összekötése nálam két effektkörre bontva négy kábellel történik, így az előerősítő előtt és után is tudok beszúrni effekteket. Általában az első körben használom a wah pedált, a kompresszort, és egy tubescreamer-jellegű overdrive-ot a torzított hang boostolásához. A második kör inkább a modulációs és téreffekteket tartalmazza, mint pl. a chorus, a delay vagy a reverb. A lábvezérlő pedállal így tulajdonképpen az egész hangrendszert kézben (azaz lábban :)) tudom tartani, egy lépéssel bármilyen funkciót képes vagyok elérni. Éles helyzetben ez véleményem szerint kiemelten fontos, így nem kell figyelnem annyira a hangszínváltásokra, és több energiám marad a zenélésre. No meg a bohóckodásra, hisz aki ismer, tudja miről beszélek… :)



Len