2012. január 5., csütörtök

Szabó Dániel ~ Amarant


Sziasztok, én Szabó Dani vagyok, a Keeper Of Dreams-ben borzolom a nagyérdemű idegeit, és kedvenc hangszeremet szeretném nektek bemutatni. A Keeperrel az utóbbi 1 évben igen radikálisan elmozdultunk a modern metal muzsikák felé, ami óhatatlanul hozta magával az ékes angolsággal szólva „extended range” gitárokat, ami gyakorlatilag a hagyományosnál nagyobb hangterjedelmet jelent. Én már korábban is előszeretettel használtam a héthúros gitárokat, ám a Keeper Of Dreams új irányvonala még a korábbiakhoz képest is jóval radikálisabb megoldásokat hozott magával, ami új kihívás elé állította mind a gitárokat, mind pedig az azt kezelő gitárosokat, jelesül Marcit és jómagamat. Ezekről a kihívásokról szeretnék pár szót szólni, miután dióhéjban bemutattam a lassan négy éve fő hangszeremnek számított egyedi készítésű Amarant csodát.
A gitárt még 2007 elején álmodtam meg, ekkor már túl voltam az első egyedi készítésű mesterhangszerem megépíttetésén, illetve kb. 30 különféle gitár ment át hosszabb-rövidebb idő alatt a kezeim között. Ez szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki pontosan fel tudja mérni, mit is szeretne kapni egy egyedi, személyre szabott hangszertől. A hangszert Tóth Zoltán hangszerkészítő építette, aki szoborszerűen szép testplasztikákat varázsol a gyilkos hangú gitárjaira. A www.amarantguitars.com oldalon, vagy személyesen a Mária téren található Stageshop hangszerboltban érdemes megnézni a munkáit, tényleg szemet gyönyörködtető darabokkal találkozhat az óvatlan látogató. Az a hathúros hangszer, amivel Zoli 2006 májusára készült el, egy hagyományos koncepció mentén készült mahagóni testű, 5 rétegű jávor-ében szendvics átmenőnyakas, ében fogólapos gitár volt, és bár ezt is alapvetően a szokásosnál lejjebb hangolt, modern metalzenére használtam elsősorban, rövid idő után kiütközött, hogy nem feltétlenül a klasszikus Les Paulból eredeztethető konstrukció lesz az én utam. Közben elkezdtem kísérletezni a héthúros gitárokkal, először egy olcsóbb Schecter, egy 007 Elite volt a választott hangszer, szintén mahagóni test jávor toppal, de ragasztott mahagóni nyakkal és rózsafa fogólappal. Nem volt rossz, de nem is érintett meg annyira, és mivel életem akkori szakaszában a Nevermore-os Jeff Loomis jelentette számomra a modern metal gitározás alfáját és omegáját, rámozdultam egy Schecter C7 Hellraiserre, amit ő is használt endorserként. Mivel a gitár alapvetően nagyon tetszett, de a hangjával nagyon nem voltam elégedett, első lépésben a gyári EMG hangszedők helyett jött a hangszedők szent grálja, a svéd manufaktúrában készülő Lundgren M7, illetve egy csont felsőnyereg, ám mivel úgy gondoltam, hogy nem éri meg annyit rákölteni a gitárra, amitől számomra tökéletes hangszer válhatott volna belőle, úgy döntöttem, hogy az újonnan szerzett tapasztalatokkal felvértezve ellátogatok újra Zolihoz, hogy összerakjuk egy héthúros szörnyeteg koncepcióját.
Ennek alapja tagadhatatlanul a Schecter Jeff Loomis signature modellje volt, aminek a teste a C7 Hellraiserhez képest mahagóni helyett már kőrisfából készült, a nyaka mahagóni helyett ragasztott jávor, és a fogólap sem rózsafa, hanem jávor. A Fender sokat szidott 70-es évekbeli stratocasterei között találunk ilyen faanyagokból összeállított modelleket, amelyeknek különleges ismertetőjegyei a pregnáns, gyors attack, illetve a magasba húzó hangszínek voltak. Ezt a faanyagok kombinációjának köszönhette a hangszer, és a valószínűleg a Schecter is azért ilyen összeállítással álmodta meg a Loomis modellt, mert lehangolt, mély témáknál mindennél fontosabb, hogy a mély lágékban is tisztán érthetőek legyenek a hangok, a mahagóni lusta röfögése leginkább elkeni a témákat, főleg gyors tempóknál. A ragasztott nyakas konstrukció viszont a Les Paul gitárokat idéző mocskos, csutakos jelleget kölcsönöz az alapvetően mélyközepektől megszabadított, magasakban bővelkedő hangú gitárnak. Erre erősít rá a 26,5”-es menzúra, ami a mély hangok minél feszesebb megszólalását biztosítja. Így hát én is ezt a koncepciót vittem Zolihoz, aki kiegészítette a dolgot azzal, hogy a nyakat nem simán jávorból, hanem a hathúros gitáromnál már bevált ötrétegű jávor-ében szendvicsmegoldással készítené el, illetve fogólapnak egy gyönyörű mintázatú madárszemes jávor anyagot ajánlott (ezt az anyagot a MusicMan Axis gitárokon alkalmazzák előszeretettel). A test formája egy régi nagy kedvencem, a Jackson Death Angel modelljén alapult, ám Zoli ezt rendesen átszabta, a Jackson-féle kicsit elnagyolt, szögletes forma helyett egy organikusabb, sok helyütt lekerekített formákkal helyettesítette a Jackson határozottan kialakított éleit. Ezt az egészet még a jellegzetes hátsó és a Gibson SG-től kölcsönzött első szarvak nagy, szembetűnő letöréseivel fejelte meg, amelyek natúr színük miatt szép kontrasztot adnak az áttetsző feketére festett testtel.
A nyak profilja egy Schecter 007 Blackjackről jött, ám a rutinos hangszerkészítő a MusicMan gitárokon alkalmazott aszimmetrikus megoldással érte el, hogy a magas húroknál gördülékenyebben játszható legyen az alapvetően vaskos nyak. A nyak-test kapcsolat a legmagasabb fekvésekhez is könnyű hozzáférést biztosít amellett, hogy gyönyörű megoldással dolgozta össze Zoli a nyakat a testtel.
A gitár elektronikája sem hétköznap, lévén két kimenettel rendelkezik a hangszer. Az első a hagyományos mágneses elven működő hídi és nyaki hangszedő kimenete, a másik viszont egy különleges, kifejezetten ehhez a gitárhoz megrendelt Schertler Bluestick rendszer hangját hivatott kivezetni. Ez a rendszer a piezo hangszedőkhöz hasonlóan kvázi akusztikusgitár-hangzás megszólaltatását teszi lehetővé, a beépített előerősítőn szabályozhatók a mély és magas frekvenciák, illetve a kimenő hangerő is. Emiatt a rendszer miatt egy Zoliék által egyedileg tervezett és legyárttatott húrlábra volt szükség, ami a Hipshot rendszereihez hasonlóan húronkénti intonáció- és húrnyomásállítást tesz lehetővé. A hídhoz a Schecter C7 Hellraiserben már bevált Lundgren M7 került, ezzel a hangszedővel a gitár hangja bármilyen körülmények között átszól a zenén, 2 kHz körüli magasközép-emelése pedig instant djent-hangzást kölcsönöz a hangszernek. Nyaki hangszedő nagyon sokáig nem került a gitárba, mivel nem találtam meg a megfelelő modellt ehhez az összeállításhoz. Először egy Seymour Duncan SH-1/7 pickuppal próbálkoztam, de a Lundgrenhez képest nagyon dunyha és erőtlen volt a hangja, habár tiszta hangszínen, felezve a Lundgrennel párban szépen szóltak. Jelenleg egy Bare Knuckle Aftermath 7 beszerelését várom, remélhetőleg ezzel sikerül pontot tenni a keresgélés végére. Kezelőszervekben nem bővelkedik a gitár, én leginkább az egy hangerőpotis megoldások híve vagyok, a hangszínt soha egyik hangszeremen sem használtam, az általam játszott stílusokban igazából felesleges. Az egy darab hangerőpoti push-pull megoldással lefelezi a hangszedőket, a háromállású pickupváltó pedig a megszokott módon vált a hangszedők közt, annyi csavarral, hogy felezett állásban középre kapcsolva a két hangszedő belső tekercsei szólnak. Hangoláshoz Gotoh kulcsokat használok, nekem tökéletesen beváltak, a nyakon a bundok pedig nem a divatos jumbo méretűek, inkább szélesek és laposak (jumbo bundoknál előfordulhat, hogy a hetedik húr hamissá válik játék közben, főleg, ha nem eléggé vastag húrokat használ a gitáros). A nyakon nem találhatók pozíciójelzők, egyedül az oktávnál van egy fekete abalone kagylóból készült Hórusz szeme berakás, amely motívum régóta kísér az egyedi építésű cuccaimnál.
El kell mondjam így lezárásképp, hogy ez a hangszer lett az, ami az „életem gitárja” címet büszkén birtokolja, mióta 2008 tavaszán elkészült, számomra ennél jobb hangú és kényelmesebb gitárral még egyszerűen nem találkoztam, pedig tényleg minden megfordult már a kezeim közt az olcsó távol-keleti gitároktól a méregdrága amerikai hangszerekig. Azt tudom tanácsolni mindenkinek, aki esetleg egyedi hangszer építtetésén gondolkodik, hogy igyekezzen lehetőleg minél több gitárt végigpróbálni, persze nem hangszerbolti körülmények között, hanem „lakva”, tehát pár hétig-hónapig érdemes zenekari körülmények között tesztelni, hogy világosan kiderüljön, mi az, ami esetleg egy szériahangszerből hiányzik, különben előfordulhat, hogy a drágán megépíttetett egyedi hangszerről adott idő után kiderül, hogy mégsem úgy kellett volna nekifutni, ahogy tettük. Jó gitározást mindenkinek!




Len