2011. november 29., kedd

Fett - STOPYT

A magyar Underground egyik legtehetségesebb zenekara a STOPYT azok számára lehet igazán ismerős, akik részt vettek a Depresszió Royal Flush turné valamelyik buliján. A STOPYT volt az esték nyitó zenekara és hihetetlen módon megalapozták az egész party hangulatát. Hogy mi történt velük azóta és mi várható a közeljövőben, arról a zenekar gitárosával Fett-el beszélgettem.

Na Fett bácsi, örülök hogy itt vagy velem.
Sokan nem ismernek még titeket. Elmondanád pár mondatban kik vagytok?:)

Én is nagyon örülök és köszönöm/köszönjük a meghívást és a nyilvános megjelenési lehetőséget. Nagyon nem kezdenék 2005-ben alakult és bólogatós metál zenét játszunk elég lendületes előadásmódban. Szerintem ez tömören jellemez is minket.

Mi újság a zenekar háza táján mostanság? Változott esetleg valami? Stílus, vagy tagcserék?
Stílust ugyan eszünk ágában sincsen váltani, de történt azért a háttérben egy-két dolog. Ugyanis készülünk egy újabb kislemezzel, amit januárban veszünk fel előreláthatólag ? új számmal, illetve volt egy gitáros cserénk is, ami miatt kicsit lelassították a folyamatokat nálunk, de töretlen lendülettel folynak a próbák és az új számok írása. Egyébként ő Markó Tomi, aki mellesleg a KoRn feldolgozás zenekar egyik gitárosa is egyben, megvan a lelkesedése és még ismerjük is egymást régóta, tehát minden adott volt. Nagyon élvezzük a próbákat vele.

Az előbb említett kislemez esetleg az új lemez előfutára lesz?
Pontosan így van. Sok új számunk van, de idő is kell ahhoz, hogy minden gördülékenyen menjen. Szeretnénk új harmóniákat is belevinni a zenénkbe természetesen a tőlünk megszokott stílusban. Erre azért van szükség, mert nagyon sok zenekar követi el azt a hibát hogy hosszú éveken át követ egy adott stílust ugyanolyan témákból építkezve, ami nem feltétlen időtálló. Az a zenekar, aki viszont képes új oldalát is megmutatni, úgy hogy a régi sem veszik el, az viszont számíthat a közönség hálájára. Attól nem lesz senki kevesebb, ha kísérletezik, akkor viszont igen, ha zeneileg önző és nem befogadó új irányokra is. Ott van erre jó példaként például a KoRn, a Linkin Park vagy akár Sting, függetlenül attól, hogy mekkora közönség pártolt el tőlük vagy maradt velük. A kulcs az, hogy minél sokszínűbb egy zenekar, annál sokszínűbb és így nagyobb a közönségtábora.

Jól gondolom hogy te vagy az egyik fő dalszerző? :)
Nem kifejezetten mondanám ezt, de fogalmazzunk úgy, hogy mivel a zenénk eléggé gitár centrikus nagyon sok téma és dal született meg az ötleteimből. Ez persze egy közös folyamat, hiszen ugyan leviszek sok témát, de ebből bőven nem mind valósul meg. Valamikor hozzáteszünk, van olyan amiből pedig elveszünk. És ugyanígy mindenki egy keveset hozzáad, így végül kialakul a szám. Persze sokszor van, hogy mindenki egyszerre akar mutatni vagy mondani valamit, ilyenkor aztán nagy a káosz és kiabáljuk hogy: „Álljál le! Álljál le!” Egyébként érdekesség hogy ebből lett a nevünk. Ugyanis a régi próbatermünkben volt egy stoptábla és mivel sokat láttuk, illetve sokat mondtuk ezeket a szavakat, hát lefordítottuk angolra egy koponya közbeékelésével. :)



Elég képzett és sokoldalú gitárosnak tűnsz. Mesélnél egy kicsit, hogy hol tanultál, miket szoktál játszani?
Ó ez megtisztelő. Hát én jó régen, még általános iskola hetedik osztályában kezdtem a gitározást. Klasszikus zenét tanultam hat évig, aztán egy klasszikus zenét játszó több mint húsz tagú gitárzenekarban játszottam. Ha úgy vesszük ez volt az első együttesem :) A klasszikus zene tehát végigkísért a zenei pályámon és a mai napig rengeteget köszönhetek neki. Így tehát azt vallom, hogy aki leblattol egy Metallica vagy Nirvana számot kezdő gitárosként igenis hasznára válhat, ha megtanul egy kicsit kottát is olvasni és pár klasszikus zenei művet eljátszani. Azt követően, hogy a zenei ízlésem kezdett kitágulni, és mindenféle stílus valamint új együttesek harmóniái fészkelték a fülembe magukat, persze kezdtem én is eltávolodni a klasszikus zenétől. Játszottam progresszív jazz-rock zenekarban, feldolgozás zenekarban, és tagja voltam az Elise-nek is. Otthon kedvenc előadóimtól szoktam játszani pl: Thrice vagy Staind, de jobbára inkább saját témák orrvérzésig.

Én úgy gondolom, hogy a STOPYT-tal messze megütitek a nemzetközi színvonalat. Külföldről is érkeznek felkérések, elismerések?
Hát nagyon köszönjük, ilyet nagyon jó hallani. Nagyon lelkesítő nekünk amikor valaki meghallgatja a lemezünket és sokszor más külföldi előadóra tippel. Egyszer például pont Jaya Hari Das (Audioplanet Stúdió) akinél a lemezt felvettük mutatta meg a feleségének otthon a friss anyagot, de nem mondta meg neki az előadót, ő pedig megkérdezte, hogy ez az új Sepultura lemez? De másoktól is halljuk hogy elég nyugatias hangzása van a lemeznek, ami szintén Jaya érdeme. Ami tény, hogy mindig törekszünk a jó hangzásra illetve hogy ne legyenek nagyon közhelyesek a témák. Rengetegszer van, hogy jön egy új gitár- vagy dobtéma és egyikünk másikunk mondja rögtön az előadót és számcímet hogy miben van. Na olyankor az a téma kiesik a versenyből. Tehát igyekszünk nem kommersz alapanyagokból főzni a zenefőzelékünket :) Ami a külföldöt illeti persze szoktak minket hívni is és játszottunk már több országban is mint például Románia vagy Szerbia, de ez utóbbiban rendszeresen visszahívott zenekar is vagyunk fesztiválokra és kisebb klubokba.
Igyekszünk nyitni Nyugat felé is, elsőként valószínűleg majd Ausztria lesz a cél, de ez még a jövő zenéje.

Mikor először láttalak titeket élőben, rohantam megvenni a lemezeteket. Gondolom sok ilyen rajongót szereztek.
Persze, elég csak azokat az embereket látnunk, akik megőrülnek a koncertjeinken és jönnek oda a végén, hogy „úúú” meg „ááá”, még ilyet nem hallottak és mennyire jó amit csinálunk és csak így tovább. Meg hasonlók. Aki még nem is hallott rólunk, elég csak ha eljön az egyik koncertünkre és majd azt veszi észre, hogy nagyon fájós nyakkal fog hazafelé bandukolni. Sok ilyen rajongónk van akik így emlékeznek vissza az első koncertélményükre velünk kapcsolatban.

Hát igen, nagyon jó hangulatot teremtetek a bulikon. Nagyon elengeditek magatok a színpadon... :D
Pontosan ez is nagyon fontos. A legeslegelső, hogy először te érezd jól magad abban, amit csinálsz. Ha ez a zene akkor abban, ha például a munkád akkor abban. De fontos hogy élvezd, hiszen ha egy olyan tevékenységet végzel amit sokan látnak, és nem vagy hiteles, akkor az nem feltétlen életképes tevékenység hosszútávon. Mi igyekszünk összehangolni a színpadon a mozgást is és nem is olyan nehéz ez, hiszen mindegyikőnk elég ugrálós alkat a színpadon. Persze Matyi fogalmazzunk úgy kevesebbet tud a dobok mögött, de elég csak ránézni, hogy üti a bőrt! Szóval mi élvezzük amit csinálunk. És mivel mi élvezzük, és ezt látja a közönség is, motiválja őket, hogy ne csak hallgassák a zenét, hanem mozogjanak is rá. Rengeteg olyan metál bandát látok és biztos bárki aki olvassa majd ezt a cikket, vissza tud emlékezni ilyenre, ahol a gitárosok semmit nem mozognak, az egész színpadkép statikus, csak lejátsszák a lemezt mint a gép, aztán jónapot kívánok. Na ilyen téren mi nem ismerünk kegyelmet  Nálunk minden esetben mozognak az emberek és élvezik a produkciót, mint ahogy mi is.

Hol volt az eddigi legjobb koncertetek? :)
Azt hiszem a miskolci koncertünk volt talán az egyik legemlékezetesebb, amikor a Depresszióval turnéztunk és több százan ugráltak a zenénkre koncert közben. Na az egy jó buli volt! Bio (a zenekar énekese – a szerk.) például beugrott a közönségbe egy jó kis stage-divingra, de az ifjak kezei nem bírták megtartani, úgyhogy annak rendje és módja szerint végül a földön kötött ki. De hangulatra még nagyon jó koncert volt a legelső koncertünk is amit José barátunk szervezett a saját hatalmas belterű stúdiójában a Hajógyári Szigeten, és saját kontóra vett ételt és italt az embereknek az ingyenes buliba. Elképesztő hangulat volt az összes HC-buliján. Mindig sokan voltak és mindenki imádott minket is.

És mikor lesz a következő?
A következő az pont most lesz december 3-án, a Concertphotos Festival amit a Groundhangok szervez. Ez egy több szempontból is különleges esemény, mert lesz koncertfotó kiállítás, különböző művészek kiállított rajzai, festményei, beszélgetések fesztiválszervezőkkel és lapkiadókkal mint pl a Metal Hammer és természetesen rengeteg fellépő több stílusban. Mi késő este fogunk játszani, amikor már eléggé beindul a buli, ráadásul különleges felállásban mivel, ez lesz Tomi első fellépése a zenekarral, valamint kézsérülése miatt Bandi basszusgitárosunkat volt gitárosunk, Csosz fogja helyettesíteni. Úgyhogy érdemes jönni, mert ez egy igazi különleges fellépés lesz.

Esetleg valamilyen extrával is készültök a fellépésre?
Igen, ugyanis a belépőjegyek mellé egy audiolemezt fogunk osztani, amin az egyik számunk is rajta lesz a „Best Before End” nagylemezről egy másik zenekar számával egyetemben, sőt minden tokban lesz egy meglepetés is, úgyhogy érdemes idejében érkezni, aki szeretne kapni mert a lemezek száma véges.

Úgy tudom szerepeltél a Men of Moods esten is.
Így van.

Hogy került él közéjük?
A történet ködös régmúltba veszett eleje onnan indul, hogy az Armada zenekarral kezdtük annak idején az egész koncertezgetést és a turnézást egy közös buli sorozaton át. Itt ismerkedtem meg Hantos Zolival, a basszusgitárosukkal, akivel mindig is jó viszonyt ápoltunk. Ő a basszusgitár mellett elkezdte írni a saját számait akusztikus gitárra, és nekem is volt „egyszálgitáros” szóló projectem egyértelmű volt hogy erről az oldalról is megismerjük a másik zenéjét. Így hívott meg az ő számait feldolgozó zenekarba az egyik gitárosnak.

Hogy sikerült az est?
Fantasztikus volt, nagyon jól érezte magát mindenki, láthatóan a közönség is, és nagyon különös élmény is volt ez azt gondolom mindenki számára, hiszen egy teljesen más oldaláról ismerte meg a zenészeket a közönség. A számok is mind Zoli zenei tehetségéről tanúskodnak, arról nem is beszélve, hogy zenekarban előadva ezeket még különlegesebb volt az összhatás. Egyszóval fergeteges volt, de ha jól tudom hamarosan egy DVD is napvilágot fog látni, hamarosan minderről.

Várható folytatás?
Egyeztetés alatt vannak a további koncertek illetve lehetőségek, Zoli mindenképpen szeretné a folytatást de a konkrétumokkal kapcsolatban inkább mindenki látogasson el a MoodEdge oldalára.

Van még más projekted is ezeken kívül?
Naná, van bizony. Nem tudnék egy stílust játszani. Szó szerint belehülyülnék mert nekem lételemem a változatosság. Volt a STOPYT-tal párhuzamosan korábban egy másik zenekarom az Elise, ott is sokat koncerteztünk, egy Zöldpardonos tehetségkutató döntőjébe is bejutottunk, de végül pihenőpályára állt a zenekar. Mindenesetre akit érdekel, vannak fent számok myspace-en. A STOPYT mellett a másik zenekarom az All For Susan, ahol szintén saját számokat játszunk, de ott egy kicsivel populárisabb a stílus, az első koncertünk jövő tavasz környékén lesz. Van egy elektronikus szólóprojectem a „tapetum” ami többféle elektronikus stílusból áll össze de inkább dnb jellegű, ez is meghallgatható myspace-en, és hamarosan elkezdek házalni, mert van egy házi készítésű kislemezem már. A legvégére hagytam a szívem csücskét a Giterá-t. Ugyanis ez az a zenei stílus, ami vagyok. Citerazene gitáron. Egy személyben játszom két személyben a gitáron, és népzene hangzásvilágú saját dallamaimat adom elő. Sok helyen léptem már fel, sőt megnyertem egyszer egy magyarországi akusztikus versenyt aminek eredményeképp Rómában képviselhettem hazánkat. Egy eltérő hangolásban zenélek, és bár természetesen tudok hagyományos gitár hangolásban játszani, mégis egy teljesen eltérőben használom a gitárom mindegyik zenekaromban, még szólóban is, mert ez fejez ki a legjobban.

Köszönöm hogy itt voltál! További sok sikert szeretnék kívánni neked és a zenekaraidnak. Foglak még keresni! :) Mi köszönjük a megkeresést!



http://www.facebook.com/stopyt?ref=ts

Len